Nagysajói lakodalmas

Udvaromba magasra nőtt a nyárfa,
Édesanyám barna lányát siratja.
Sírjál anyám, sirathatsz is engemet,
Férjhez adtál, de nem tudod, hogy kinek.

Engem anyám addig nem kezd siratni,
Míg a gyöngykoszorút nem kezdik rakni.
Hulljon le a gyöngykoszorú levele,
Már én többé nem teszem a fejemre!

De szeretnék a templomba bemenni,
Mikor a pap a rózsámat esketi,
Hogy tudjam meg, hogy tagad ki szívéből,
Hogy kérdjem meg, hogy nem fél az Istentől.

Addig éltem világomat,
Míg szél fútta pántlikámat,
A pántlika könnyű gúnya,
Mer azt a szél könnyen fújja,
A főkötő nehéz gúnya,
Mer azt a bú nyomdogálja.

Édesanyám ne sirasson,
Hogy elvesztettem lányságom.
Édesanyám ne sirasson,
Hogy elvesztettem lányságom.

Mer mind leány nem lehetek,
Páros életet kell éljek.
Mer mind leány nem lehetek,
Páros életet kell éljek.