Palatkai négyes, szökős, gyors csárdás Magyarszováton

Megfújtak azok a szelek,
Kiben rózsám szerettelek.
De még azok is megfújnak,
Mikor el kell felejtselek.
Bánom, amit cselekedtem,
Amit véled elbeszéltem.
Nem beszéltem a rosszakat,
Csak a szép igazságokat.

Zöld erdőben liliomszál,
Tiéd vagyok, mert megfogtál.
Két karoddal átöleltél,
De szemeddel mást figyeltél.
Gyönge lábam fárasztottad,
Édes álmom megszaggattad.
Álom, álom, édes álom,
A szerelem szívfájdalom.

Piros rózsa virulóban,
Most vagyunk az indulóban.

Vót szeretőm, de meghót,
Jaj, de sáros ez az út.

Palatkai templom előtt,
Három ágú diófa nőtt.
Három ágán hat levele,
Titkok a szeretőm neve.

Száraz a bokor a tetőn,
Száradj el régi szeretőm!
Úgy száradj el, mint a nádszál,
Mint a lekaszált szénaszál.

Ikerablak nyílj kétfelé,
Régi babám nézz kifelé!
Nézz ki rajta keservesen,
Hogy ölelem a kedvesem.

Muzsikál a száraz fája,
De szépen szól a nótája!