Ébresztő

Hosszú szárú viola,
Nem termettem dologra.
Csak a lábom a táncra,
Szemem a kacsintásra.

A szeretőm a tavalyi,
Megint akar udvarolni,
De én meg nem bolondultam,
Hogy szeressem, kit meguntam.

Olyan furcsa kedvem van,
Kilenc deci bennem van.

Vagy két hete, vagy három,
Elveszett a gúnárom.
Gúnáromnak a jegye,
A lába közt fekete.

A földvári csorgóvíz,
Olyan édes, mint a méz.
Én is ittam belőle,
Szerelmes lettem tőle.

Az én szemem olyan kerek,
Ahányot lát, annyit szeret.
Az én szemem nem virág,
Szeret az egész világ.

Fehér fuszulykavirág,
Gyere rózsám napvilág,
Hogy üljek az öledbe,
Hogy nézzek a szemedbe!

Násznagyasszonyt megkérem,
Hogy rossz szemmel ne nézzen,
Mert valamit megtettem,
Násznagyúrt megszerettem.

Nem szerettem sokáig,
Csak egy pár minutáig,
De az a pár minuta,
Nem volt csak egy fél óra.

Násznagyasszony pendelye,
A kertre van terítve.