A szövőszék/Fekete felhőből esik az eső/Jobb lett volna

fekete felhőből esik az eső
nem kell nékem a faluból szerető
mert csak egy volt az is megcsalt engemet
megcsalta a szegény árva szívemet

még az utcán lefelé se mehetek
mind azt mondják fekete gyászt viselek
fekete gyász fehér az én zsebkendőm
elhagyott a legkedvesebb szeretőm

s le az úton lefelé se mehetek
mind azt mondják hogy szeretőt keresek
nem kell nékem van már nékem egy barna
homlokára göndörödik a haja

édesanyám sokat intett a jóra
ne menj fiam esténként a fonóba
nem hallgattam édesanyám szavára
beleestem a csavargók sorába

jobb lett volna ha ne születtem volna
a gyorsvonat alá feküdtem volna
a gyorsvonat ontsa ki ontsa ki a véremet
kerekei törjék össze testemet

de szeretnék az erdőben fa lenni
ha engemet meggyújtana valaki
elégetném sejehaj ezt a betyár világot
ne szeresse senki az én babámot

de szeretnék az erdőben fa lenni
de még jobban tölgyfa nevet viselni
mert a tölgyfa sejehaj kék langgal ég füst nélkül
az én szívem soha nincs bánat nélkül