Mérai hajnali és csárdás

Kimentem a zöld erdőbe, hej, kék ibolyát szedni,
S ott láttam egy kakukkmadárt szépen énekelni.
S dalolj egyet, kakukkmadár, a többit nem bánom,
Az hagyott el, kit szerettem, hej, szívemből sajnálom.

Kislány, kislány, mit viszel a kosárba,
Mi van a te szíved alá bezárva?
Olyan bánat, keserűség, ki se tudom mondani,
Fáj a szívem, meg kéne gyógyítani.
Olyan bánat, keserűség, ki se tudom mondani,
Fáj a szívem, miért tudtalak szeretni.

Kislány, kislány, hol van a te lányságod,
Hol van a te lánykori boldogságod?
A mérai református oltár elé letettem,
Amíg élek soha el nem felejtem.

Fehér holló, tarka holló, tedd meg a jót vélem,
Szállj el az én babám ablakába, sirat-e még engem.
S hogyha látod búsulni, gyöngykönnyeket hullatni,
Mondd meg neki azt az üzenetet, fel fogom keresni.