Juhásznóták

debrecennek van egy vize
kinek hortobágy a neve
arra van egy kőhíd rakva
kilenc lyukra van állítva

az én lovam csárda előtt
gödröt vágott maga előtt
rúg-vág kapál ágaskodik
a gazdája jó bort iszik

egyik iszik a meggyesbe
a másik a cserepesbe
a harmadik a morgóba
gulya ménes csavargóba

andrás nap felé az idő
esdegél a havas eső
sírnak-rínak a bárányok
szomorkodnak a juhászok

kérdi egyik a másiktól
mit csináljunk a bárányokkal
hajtsuk be a gazdájának
adjon szénát bárányának

huncut gazda csak azt mondja
hajtsd ki juhász a pusztába
van még tippan a bokorba
van négy lába kapargassa
ha nincs tippan a bokorba
dögöljön meg az ebadta

már ezután úgy élem világom
kis kalapom a jobb szememre vágom
jobb szememről a bal szememre vágom
csak a szabadságos kis könyvemet várom

elmondhatom istenem istenem
gyászba borult az egész életem
gyászba borult fölöttem az ég is
elhagyott már engem a régi szeretőm is

juhászlegény szegény juhászlegény
tele pénzzel ez a kövér erszény
megveszem a szegénységet tőled
ráadásul add a szeretődet

ha ez a pénz volna csak foglaló
ezerannyi lenne borravaló
a világot adnák ráadásnak
szeretőmet mégsem adnám másnak