Hallgató, csendes, csárdás és ugrós

amerre én járok még a fák is sírnak
gyenge ágairól levelek hullanak
hulljatok levelek takarjatok engem
mer az édesanyám sírva keres engem

édesanyám voltál mér nem tanítottál
gyenge vesző voltam mér nem hajlisottál
hajlistottál volna meghajlottam volna
ilyen árvaságra sem jutottam volna

árva vagyok árva az isten is látja
verje meg az isten ki az árvát bántja
verje meg verje meg veretlen se hagyja
az az egy jó isten soha meg ne áldja

szól a fügemadár
mindjárt megvirrad már
fordulj hozzám rózsám
csókold meg az orcám

hajnalljon hajnalljon
csak meg ne virradjon
hogy az én galambom
jó utat haladjon

jó utat jó utat
jó utat kívánok
míg a kapuig érsz
törjön el a lábad

törjön el a lábad
térdtől mind a kettő
mert soha nem voltál
igaz hű szerető

a hajnali csillag ragyog én még a kocsmába vagyok
jaj istenem hogy szégyellem hogy reggel kell hazamennem
de én aztat megteszem hazamegyek lefekszem
kialuszom magamat szép csendesen

utca utca bánat utca bánatkőből van kirakva
azt is az én rózsám rakta hogy én sírva járjak rajta
de én aztat megteszem hazamegyek lefekszem
kialuszom magamat szép csendesen