Mikor Csíkból kiindultam

Mikor Csíkból kiindultam,
Színyem nem vót, úgy busultam.
S e lábom megporosodott,
Időm nem volt, hogy megpallyam.

Idegen földre sétettem,
Met hazámba nem élhettem.
Idegen főd ez én hazám,
S e jó Isten ez én apám.

S e jó Isten az én apám,
Sok jó jasszony ez én anyám.
jÉdesanyám ha most élne,
Hezzám látni csak eljönne.

Csontjaimat összegyűtné,
Koporsóba bététetné.
Keservesen elsiratná,
Senki azt meg nem kacagná.

Én Istenem, adj egy napot,
Szabadítsd e bánatokat.
Hogy én éljek bánat nélkül,
E szívem vigasztalással.