Pályafutásomnak végén

Pályafutásomnak végén,
Életemnek végső részén,
Szörnyű halál vetett tőrén
Ím megakadtam, sírba szállottam,
Káronhoz juttam, Letére júsztam,
Lelkem várából jaj kiszorítattam!

Ó, égnek két égő szeme,
Csillagból álló szépsége,
Napokból fűzött szép fénye!
Én esetemen, vébeszédemen,
Hulló könnyemen, síró versemen,
Csorgó vizekben merült veszésemen.

Mérges halál ím levágott,
Hálójában megakasztott,
Sebes nyilával megfojtott.
Lesben kerített, gödörbe vetett,
Földbe eresztett, végbucsut vétet,
És életemnek immár véget vetett.

Addig ostromlá testemet,
Füstté tevé életemet,
Megemészté tetemimet.
Járatlan útra, a másvilágra,
Férgek várára, gödör gyomrára,
Nyavalyáimmal indít másvilágra.

Jaj, nem ád keresményeimből,
Útravalót kincseimből,
Sem egy követ gyöngyeimből.
Megfoszt házamtól, új palotámtól,
Kövér konyhámtól, jó magzatimtól,
És gyermekemnek édes szavaitól.

Nem hagy leányimmal élni,
Sem fiam örömét látni,
Édesemtől takargatni.
E koporsóba, egy öl deszkába,
Rövid hajlékba, setét árokba
Halál bétegen férgeknek házába.

Itt nemes teste feküdjék,
Égbe lelke helyeztessék,
Isten házába vitessék.
nagy boldogságban, Isten várában,
Angyali karban, szentek javában,
Örök életnek lakjék tárházában! Ámen.