Sűrű magyar

Hosszúszárú tulipán,
Engem a szerelem bánt,
Ha szerelem nem volna,
Nékem százszor jobb volna.

Hosszúszárú liliomszál,
Mit vétettem, hogy elhagytál,
Nem vétettem, nem is vétek,
Amíg bennem zeng a lélek,
Zeng a lélek, zeng a szó,
Zeng a szerelem ajtó.

Elosztották a bánatot,
Ott se voltam, mégis jutott.
Ha még egyszer elosztanák,
Mind egy cseppig nekem adnák.

Kék ibolya a temetőn,
Haragszik rám a szeretőm,
Ha haragszik, nem bánom,
Mással élem világom.

Ez a világ olyan világ,
Mint a mogyorófa virág,
Sokat ígér, keveset ád,
Amit ád is, keserűt ád.

Ne szeressél kettőt, hármat,
Mer­ az egy is elég bánat.
Olyan bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyet hajlott volna,
Szívem ketté hasadt volna.

Aj, Istenem, hogy éljek meg,
Hogy a világ ne tudja meg.
Szól a világ mit hajtok rá,
Úgy ég a tűz, ha tesznek rá.
Egész világ rólam beszél,
De azt mind elfújja a szél.