Sír a szemem

Rózsám nem nagy átok,
Száradjon el kezed-lábod.
Úgy száradj el, mint a nádszál
Mind a lekaszált szénaszál.

Verd meg Isten azt vermet,
Ahol az én rózsám termett.
Nem teremjen más egyebed,
Csak a sok keserűséged.

Szánlak-bánlak, de sajnállak
Mondd meg rózsám, mit csináljak.
Szerettelek-kedveltelek,
Amíg meg nem ismertelek.

Bújdosik az árva madár,
Minden erdő szélen leszáll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogyne bujdokolna szegény.

Azt gondoltam míg a világ,
Mindig ég a gyertyavilág.
Hej, de már látom, hogy elalszik,
S az én rózsám rám haragszik.

Ha haragszik, megbékéllik,
Mikor a kökény megérik
Hej, de megérik az feketére,
Vágyik szívem a szőkére.

Hej, de se nem eső esik,
Se feled nem látszik,
Mégis az én orcám
Két oldalról ázik.

Sír a szemem, kacag a szám,
Most fáj a szívem igazán.
Fáj a szívem kívül-belül,
Bánat szorítja kétfelül.

Esik eső, a nyomáson,
Ma van rajtam, holnap máson.
Szeress babám, csak nézd meg kit,
Mer a szerelem megvakít.

Azt gondoltam, amíg élek,
Mindig víg napokat élek,
De már látom,hogy nem élek,
Elég szomorúkat élek.

Szállj le madár a kapuról,
Igyál vizet a lapuról,
Mer a Tisza befagyott,
A szeretőm elhagyott.
Ha (j)elhagyott ő bánja meg,
Mer ki (j)a fene sajnálja meg?

Még azt mondja (j)a rigó,
Hogy a legény egy se jó.
Nem jól tudja (j)a rigó,
Mer a legény igen jó.

Jaj, Istenem, jaj annak,
Kinek csókot nem adnak,
Bizony nekem adnának,
Tinenhatan kínának. haddelhaddelhadd