Igaz szívű szerető

Árva vagyok, árva, az Isten is látja,
Verje meg az Isten, ki (j)az árvát bántja.
Verje meg, verje meg, veretlen ne hagyja,
Ki az igaz árvát ártatlan megbántja.

Jaj Istenem, Uram, kinek tegyek panaszt,
Mikor e világon, nem akad egy igaz.
Mondanám a földnek, de nem tud felelni,
Mondanám élőknek, el fognak beszélni.

Fáj a szívem egy fekete csikó(j)ért,
De még jobban egy nyiradonyi legényért.
Fekete (j)a szeme, a két orcája piros lánggal ég,
Fáj a szeretője szíve, ha ránéz.

Nincs édesebb a vérbélű dinnyénél,
Nincs kedvesebb a nyiradonyi legénynél.
/:Párosával viseli a cakkos zsebkendőt,
Mégse talál igaz szívű szeretőt.:/

Nyiradonyi bíró kapujába,
Három alma le(j)esett a sárba.
/:Én felvettem, megmostam a sártól,
Páros csókot kaptam a babámtól.:/

Az adonyi bíró kapujába,
Le(j)esett a szalagom a sárba.
/:Gyere babám, vedd fel a szalagom,
Te vagy az én kedves kisangyalom.:/

Páros galamb a háztetőn, párját kerülgeti,
Minden kislány a babáját, kedvére (j)öleli.
Lám én nékem nincs szeretőm, nincs is, akit ölelgessek,
Az Isten is úgy rendelte, hogy én árva legyek.

Falu végén van egy kis ház, sárgára meszelve,
Ugyé, kedves kisangyalom, megélünk mi benne?
Fehér a ház, zöld az ablak, csipkefüggöny rajta,
Abba lakik a szeretőm, az a piros-barna.