Pál István nótái

Istenem, Istenem,
Vajon mi lelt engem?
Három rőfös zöld pántlika
Nem ér körül engem.

Még most esztendeje,
Csak egy rőföt vettem.
Vékony, karcsú derekamon
Bokorra kötöttem.

Kísérj el, galambom,
Ha csak a kapuig.
Onnan már elmegyek
Egyedül magam is.

Ha elmégy, ha elmégy,
Csak hozzám igaz légy,
Igaz szerelmedet,
Hamisra ne fordítsd!

Hamisra fordítod,
Szívem szomorítod.
Ott verjen az Isten,
Ahol nem gondolod.

Verjen meg, verjen is,
Veretlen ne hagyjon.
Még a fekete föld,
Nyugodni se hagyjon.

Hozse Mári libája
Beúszott a Dunába.
Kettőt lépett utána,
Sáros lett a Hozse Mári fehér alsószoknyája.

Hozse Márit elfogták,
A tömlöcbe hajtották.
Nem sajnálom a ringyót,
Miért ölelte, miért csókolta meg a fő szolgabírót.

Jaj, de szépet álmodtam,
A babám megcsókoltam.
Párnámat megfordítom,
Ő is rólam álmodjon.

Zúg az erdő, zúg a mező,
Vajon ki zúgatja?
Talán bizony Angyal Bandi
A lovát ugratja.

Nem megmondtam, Angyal Bandi,
Ne menj az Alföldre,
Mert megtanulsz csikót lopni,
Elvisznek a börtönbe.

Barna kislány magas ágyát
Nagyon felvetette,
Angyal Bandi a kis kalapját
Rajta felejtette.

Hozd ki, kislány a kalapom,
Hagy tegyem a fejembe,
Hogy ne süssön a fényes nap,
A ragyogó szemembe.