Kezes

Erre barát mi falunkba, fapapucsban járnak,
De jól élik világikat, akik ketten hálnak.
Jaj, de az én árva fejem csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok csak falat találok.

Rengesd uram a gyermeket, hadd menjek a táncba,
Mert most vannak az asszonyok untig mulatságba.
Végigfeslett a pendelyük a sok kuporgásba,
Kimeredett a két szemük a sok kukucslásba.

Falu végén lakom én,
Falu végén lakom én,
Híres dáma vagyok,
Egyszer-kétszer adok én,
Mégis igaz vagyok én.

Nekem olyan ember kell,
Ha beteg is kelljen fel.
Jöjjön velem a táncba,
Ne heverjen az ágyba.