Állok, állok

Állok, állok, állok a templony sarkon egyedül,
Arra jött az én szeretőm kikerül.
Hogy is lehet egy lejánynak oly szíve,
Hogy a régi szeretőjét kitagadja belőle.

Búsan nyerít, búsan nyerít kapitány úr pej lova,
Mert nem tudja merre van a gazdája.
Ott fekszik egy rezgő nyárfa tövébe,
Három orosz puskagolyó van a szívébe lőve.