Lilibe, lilibe

aj-la-la...

Lilibe, lilibe, likas tekenőbe,
Likas tekenőbe, rongyos keszkenőbe.
S egész falu apád, csak egy nem volt apád,
S csak egy nem volt apád, az is keresztapád.

Jobb lett lenne szépem híredet, nevedet,
Híredet, nevedet, ne hallottam lenne.
Híredet, nevedet, ne hallottam lenne,
Talán esztendőkkel többet éltem lenne.

Szép fekete hajam meg nem őszült lenne,
Gyenge piros orcám meg nem hervadt lenne.
Gyenge piros orcám meg nem hervadt lenne,
Két fekete szemem ki nem sírtam lenne.

S ne higgy e legénynek, tüzes e lelkinek,
Mert meg bírja csalni gyermekét embernek.
Zorgó mogyoróval, csattogó dióval,
Keskeny szalagjával, sűrű hazugsággal.

Fúdd el jó szél, fúdd el búmat, bánatimat,
Víz alá mentében, szélnek felfúttában.
Fúdd el a hegyeken, a nagy erdőn által,
A széles vizeken, keskeny pallón által.

Fúdd bé édesemnek forró kebelébe,
Hogy szálljon szüvibe, hogy halljon meg véle.
Mégse fúdd szegénynek nagy keserveire,
Hagyj békit szegénynek, hadd éljen kedvire.

Lilibe, lilibe, likas tekenőbe,
Likas tekenőbe, rongyos keszkenőbe.
S egész falu apád, csak egy nem volt apád,
S csak egy nem volt apád, az is keresztapád.

aj-la-la...