Ó, én édes hazám…. (Balassi Bálint verse)

Ó én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki kereszténységnek viseled paizsát.
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola immár Isten hozzád!

Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli.
Régi vitézséghez dolgotokat veti,
Istennek ajánlva legyetek immár ti!

Ti is rárószárnyon járó hamar lovak,
Az, kiknek hátakon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!

Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
Katona-találmány, új forma ékesség.
Seregben tündöklő és fénlő frissesség,
Éntülem, s Istentül legyen már békesség!

Igaz atyámfia, s meghitt jóbarátim,
Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim.
Ti jutván eszemben hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok jó vitéz rokonim!

Ti penig szerzettem átkozott sok versek,
Búmnál, kik egyebet nekem nem nyertetek.
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Mert haszontalanok jót nem érdemeltek.