Szeretőm a táncba

Szeretőm -e táncba, gyűrűm ez ujjába,
Minden fordulásba ragyog ez ujjába.
Szeretőm -e táncba, gyűrűm ez ujjába,
Minden fordulásba ragyog ez ujjába.
Csak azért szeretem patak mellyet lakni,
Mert az én édesem oda jár itatni.
Lovait itatja, magát módigassa,
De mikor elnyargal szívemet szaggassa.

Szeretlek édesem, mint -e lágy kenyeret,
Éretted sóhajtok egy nap százezeret.
Nem es sóhajtanék, ha nem szeretnélek,
De én úgy szeretlek, majd meghalok érted.
Ne búsulj édesem, mind csak tiéd leszek,
Ha csak bánatimba érted el nem veszek.

Az én édesemnek dombon ülő háza,
Csikorgós kapuja, gyalult gerendája,
Pántylika padlása, zsinór gerendája,
Pázsit az udvara, boglár az ajtaja.

Tiszta kemencéje, seprett háza földje,
Tükör a tűzhelye, tiszta fejér inge,
Jüveges ablaka, kevesszer van nyitva,
Szép ablakja alatt felnőtt egy almafa,
Míg almáját eszem, kedvesemet nezem,
Virágot ad nekem, kalapomba teszem.

Kicsi ez a búza, nagyot köll hajlani,
Mégis ez én rózsám tud markot hajtani.
Szereti e dolgot, szapora munkája,
Meg is áldja isten, lesz bora, búzája.

Kerek e káposzta, száraz -e levele,
Búsul e kisleány nincsen szereteje,
Igaz lettél lenne, el se hagytál lenne,
De igaz nem voltál ingemet elhagytál.
Ne búsulj, ne búsulj, ne es siránkozzál
Meg nem ver ez Isten csak jól imádkozzál.

Nem láttam idesem személyednek párját,
Karcsú derekadnak szemem előtt mását.
Bársony nyerges lovam, csengős pengős kardom,
Jó kedvemből amúgy fél falut ugratom.