Párosítók és szerelmi dalok

Széles a Duna, magos a partja,
Az ám a legény, ki átugorja.
Barna Pista átugorja, csizmát sem sározza,
Az ám a legény, még pedig legény.

Leteszi szűrét a Duna mellé,
Lehajtja fejét a Panna mellé.
Panna jár utána, kendőt hoz utána,
Száz tallérosat, száz tallérosat.

Zúg az erdő, zúg a mező.
Valaki zúgassa.
Talán bizony Barna Pista
A lovát ugrassa.

Turkál Panna singölt ágyát
Magasra vetette,
Barna Pista kis kalapját
Rajta felejtette.

Add ki, Panna, kis kalapom,
Hagy tegyem fejembe,
Hogy ne nézzen minden kislány,
Ragyogó szemembe.

Láttatok-e lányok vízen bugyborékot,
Annak közepében egy szál rozmaringot?
Rendben van a széna, ihajja,
Szedjük petrencébe hajnalba.

Rózsafából van a rózsámnak az ágya,
Rozmaringból vagyon annak a négy lába.
Bárcsak bükkfa volna, ihajja,
Hogy ne nyikorogna hajnalba.

A vargáné, a vargáné káposztát főz,
Fejébe ütött a nagy gőz.
Hányja-veti a fakanalát,
Kihez adja Panna lányát.

Ne búsuljon, ne búsuljon szegény feje,
Barna Pista lesz a veje.
Ne búsuljon szegény feje,
Barna Pista lesz a veje.

Kinek van, kinek van karikagyűrűje,
Annak van, annak van barna szeretője.
Kinek van, kinek van sárga zsebkendője?
Annak van, annak van szőke szeretője.

Haj alá, haj alá, vízimalom alá,
Segíjjen az Isten cifra dunnám alá!
Haj alá, haj alá, vízimalom alá.
Segíjjen az Isten cifra dunnám alá!