Gyimesi keserves és lassú magyaros

/:Anyám, anyám, édesanyám,:/
/:Karján felnevelő dajkám.:/
S jobb lett vóna nem születni,
Mint, hogy ennyit búval élni.

S búval élem világomat,
Bánatval tőtött napomat.
Bánat, bánat, be nehéz vagy,
Be rég, hogy a szívemen vagy.

Jaj, hogy sír a Jancsi.
Mi a bajod, szívem, Jancsi?
A kisasszony megengedné,
Hogy a kapun bémehetnék,
Tessék, szívem, Jancsi.

Megint sír a Jancsi.
Mi a bajod szívem, Jancsi?
A kisasszony megengedné,
Hogy az ajtón bémehetnék,
Hát gyere szívem, Jancsi.

Megint csak sír a Jancsi.
Mi a bajod, szívem, Jancsi?
A kisasszony megengedné,
Hogy az ágyba felmehetnék.
Tessék szívem Jancsi.

Megint csak sír a Jancsi,
De mi a bajod, szívem, Jancsi?
A kisasszony megengedné,
Lába közé bémehetnék,
Hát ott van, gyere, szívem, Jancsi!

Hát megint csak sír a Jancsi.
Mi a bajod megint, szívem, jancsi?
A kisasszony megengedné,
Lába közül kimehetnék.
Azt már nem engedem Jancsi.