Előadó:
Berta Alexandra
Előadásmód:
citera, ének
Etnikum:
magyar
Megye:
Tolna
Tájegység:
Sárköz (Dél-Dunántúl, Dunántúl)
Album:
Sej, a szakcsi csárda előtt magam állok egyedül.
Arra jön egy barna legény nem köszön.
Hogy is lehet egy legénynek oly kemény szíve,
Hogy a kedves szeretőjét kitagadja belőle?
Édesanyám, édesanyám, súgok néked valamit,
Gombold ki a fehér lajbim elejét!
Nézd meg, milyen kő nyomja az árva szívemet.
Azt az egyet, kit szerettem, az az enyém nem lehet.
Holtig bánom a férjhez menetelem,
Nem szabad a legénnyel beszélnem.
Nem szabad már kimenni, kimenni,
(de) Nem szabad a legénnyel beszélni.
Ha még egyszer leánnyá lehetnék,
Mindjárt piros selyemszoknyát vennék.
Kerek lennék én abba, mint az alma,
(de) Nem ölelne benne minden csalfa.
Kiszáradt a körtefa,
Hol hálunk az éccaka?
Nálad, rózsám, a padon, a padon vagy a paplanon,
Vagy a gyönge karodon.
Kiszáradt a bodzafa,
Hol hálunk az éccaka?
Majd elmegyünk emide-amoda, sej de, amoda.
Vállra vetett nyoszolya.