A kalapom fekete / Kolozsvári kaszárnya / Édesanyám, a kendőm / Erdőben, erdőben / Kaszárnya, kaszárnya

a kalapom fekete de fekete
darutollu van benne de van benne
daru tolla lehajlott a szeretőm elhagyott
a szeretőm az a csalfa elhagyott

úgy szeretlek mint a mákos kalácsot
gyere ide csókoljam meg a szádot
gyere ide jer ide hadd üljek az öledbe
hogy nézzek a két fekete szemedbe

kolozsvári kaszárnya
oda leszek bezárva
gyere rózsám váltsál ki
ne hagyjál a kolozsvári kaszárnyába hervadni

kiváltlak én ki ki ki
nem hagylak elhervadni
eladom a jegykendőm
kiváltom a kolozsvári kaszárnyából a szeretőm

édesanyám a kendőm
kéreti a szeretőm
jól van lányom add oda
én is úgy adtam oda
tizenhatesztendős koromba

nagygazda volt az apám
nagy örökség maradt rám
hat ökörnek kötele
három vasvilla nyele
szállt a szegény árva fejemre

erdőben erdőben szép kerek erdőben
epret szed a babám rózsás kötényébe
szedjed babám szedjed hogy el ne hervadjon
hogy a mi szerelmünk félbe ne szakadjon

nem zörög a levél ha a szél nem fújja
szerettelek babám az isten is tudja
titok a szerelem félek az édesanyádtól
ha elvárod babám elveszlek a nyáron

kaszárnya kaszárnya sűrű ablak rajta de sorjába
sűrű ablak hideg szél fúj be rajta be rajta
sötét az éjszaka sehol se találom a galambom

zöld erdőbe jártam ibolyát gyomláltam de gyomláltam
gyomláld babám verjen meg a teremtő teremtő
teérted halok meg nemsokára elzár a temető

zavaros a tisza nem akar megszárni de megszárni
haragszik a rózsám nem akar szóllani de szóllani
szóljál babám verjen meg a teremtő teremtő
teérted halok meg nemsokára elzár a temető