A magyaroké: Hajnali, csárdás és szapora

(S ej, de) Kiskoromban árvaságra jutottam,
Életembe de sokat szomorkodtam.
Megtanultam, hogy kell tűrni, szenvedni,
Azt is tudom, hogy kell szívből szeretni.

Kiskertemben van egy kis fa, nem látszik.
Minden éjjel tizenkétszer virágzik.
Apró rózsa terem rajta, jó szagú,
Kisangyalom, miért vagy ilyen szomorú?

Éjfél után kettőt ütött az óra,
Nem bódorog senki már a faluba.
Én bódorgok, mert nem bírok elaludni,
Fáj a szívem, a szerelem gyötöri.

Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
Árva szívem nyugodalmat nem talál.
Nem is gyógyít meg engemet, csak a halál,
Így jár, aki hű szeretőt nem talál.

Utca, utca, bánat utca,
Bánatkőből van kirakva.
Bánatkőből van kirakva, hateha.
Azt is az én édes rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta.
Nem járok én sírva rajta,
Járjon, aki kirakatta, hateha.

Mikor megyek hazafelé,
Hasad az ég háromfelé.
Hasad az ég háromfelé, hateha.
Sírnak reám a csillagok,
Mert tudják, hogy árva vagyok.
Árva vagyok, mint a madár,
Ki a felhőn odafenn jár, hateha.

Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtó nyitogató,
Fellegajtó nyitogató, hateha.
Nyitogatom a felleget,
Sírok alatta eleget.
Aj, na, na...
Sírok alatta eleget, hateha.

Aj, na, na...
Hagytál volna békét nékem, ehajja.
Aj, na, na...

Nincs édesebb, mint a méz, nincs édesebb, mint a méz,
Ki kit szeret, arra néz, de arra néz.
Nincs édesebb, mint a méz, nincs édesebb, mint a méz,
Ki kit szeret, arra néz, de arra néz.
Lám, én csak egyet szeretek, ha reám néz, ránevetek, ehajja.
Aj, na, na...
Nézz utánam keservesen, Látsz még engem, vagy sohasem, ehajja.
Vessél reám egy pillantást, talán sose látjuk egymást, hateha.

Édesanyám, mi van a kötényébe?
Három alma, adjon egyet belőle.
Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának.

Három csillag van az égen egy sorba,
Három szeretőm volt nékem egyforma.
Három közül azt az árvát szerettem,
Édesanyja árván hagyta énnékem.

Túl a vízen, a tengeren,
Rózsa terem a kenderen,
Minden ágán kettő-három,
A rózsámat idevárom.

Húzzad, cigány, hegedűs,
A te kezed nem ezüst,
Se nem ezüst, se nem réz,
Csak egy ügyes cigánykéz.

Gyócs az ingem, aranyrojt az alja,
Nem vagyok én a faluban a lányoknak alja.
Kolozs vármegyében,
Ülök az én szép szeretőm ölében.
Kolozs vármegyében
Ülök az én barna babám ölében.

Víg a gazda, víg a vendég,
Bárcsak így tartana mindég.