Úgy iszok, mint az itteniek

Kedves Hilda.
Nem tudom megkapta -e a legutóbbi írást, mert nem volt rajta házszám.
Ma Nádszegen vagyok, közben egész napig mentem úgy, hogy nem láttam falut, csak erdőket és réteket. Nem hittem, hogy ilyen gyönyörű a Csallóköz. Ezüst víz, a Kis-Duna, ezüstös fűz és nyárfák, ezüstös rétek, erős, mélyzölden aláfestve, hozzá az ég is egész nap ezüstszín volt. Azt hiszem ez szebb, mint Párizs, amelyet egyébként remélem megkedvelt, és a szíve is talán kezd redbejönni. Én úgy iszom és kurjongatok, mint a falusi legények. Van is eddig dalom, már százon felül.
Üdvözli: Zoltán

Nádszeg, 1905. augusztus 13.