Bánat, bánat, be nagy bánat

Bánat, bánat, be nagy bánat,
Be tudtam én, hogy így járok.
Bánat, bánat, be nehéz vagy,
Be rég, hogy a szívemen vagy.

Eladnálak, de nincs kinek,
Adott az Isten mindennek.
Adott az Isten mindennek,
Minden anya gyermekének.

Sárga hajam vállam veri,
A gyócsingem mind elkeni.
Bárcsak rózsám azt mosnád meg,
A szívem vigasztalnád meg.

Ha tudtad, hogy nem szerettél,
Házadhoz mért kerítettél?
Hagytál volna békit nekem,
Más is elvett volna engem.

Addig, babám, szerettelek,
Amig meg nem ismertelek.
Mióta megismertelek,
Könnyen másnak engedtelek.

Szeressen már, kinek tetszik,
Nekem nehezen nem esik.
Nehezen esik a járás,
Tőled, babám, a megválás.

Jártam hozzád egy ösvenyen,
Azt is elkertelték tőlem.
De nem ággal, se nem fával,
Csak az irigyek szájával.