Árok, árok, de mély árokba estem

Árok, árok, de mély árokba estem,
Rólad, babám, minden gondom levettem.
Úgy levettem, soha eszembe sem jutsz,
Jóságodér fizessen meg a Jézus.

Árkolják a magyarózdi temetőt,
Engem temessenek oda legelőbb.
Előbb engem, utánam a babámot,
Hogy ne tartson más szeretőt magának.

Édesanyám is volt nékem, de már nincs,
Mert elvitte a magyarózdi nagy árvíz,
Kilenc hete, hogy a vizet ej-haj halászom,
Könnyeimtől még a partját se látom.

Kihalásztam édesanyám kendőjét,
Négy szélire rávarrattam a nevét,
S közepébe búbánatot ej-haj varratok,
Arról tudják, hogy én árván maradtam.