Ezerkilencszáztizennégyben

Ezerkilencszáztizennégyben,
Még az Úristan is lenézett a földre.
Ferenc Jóska ej-haj háborút indított.
De sok édesanyát örökre megszomorított.

Anyám, anyám, kedves édesanyám,
Be szomorú vasárnap virradt rám.
Házunk előtt jaj de szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonának.

Anyám, anyám, kedves édesanyám,
Szedjen össze minden civil ruhám!
Szedje össze, tegye, s zárja a ládába,
Nem jön a fia haza nyári szabadságra.

Ne vigyenek engem katonának,
Meghasad a szíve a babámnak.
Meghasad a babámnak a gyönge szíve,
Ej ha engemet elrabolnak tőle.

Hej, hadd el lányom, nem hagy el az Isten,
Van még legény ezen a vidéken.
Tudom, anyám, de én, de én nem szeretem,
A kedves babámért hasad meg a gyönge szívem.

Hej, bíró, bíró, bíró, s magyarózdi bíró,
Ássa ki a két szemét a holló!
Nem vétettem semmit, semmit a lányának,
Mégis besorozott engem katonának.