Jaj, édes méhemnek

Jaj, édes méhemnek
Drága édes gyümölcse,
Én szegény árva fejemnek,
Csak egy reménysége.

Jaj, jaj, ki ne szánná,
Látván íly esetedet?
Könnyes szemmel ki nem sírna,
Látván szent testedet?

Jaj, mind elhagyának,
Szolgáid elfutának.
Mind mezőben egy virágszál,
Szintén úgy hagyának.

Ó, drága szülöttem,
Ártatlan drága Jézus,
Mi bűnt tettél, hogy fán függesz,
Szelíd, kegyes Krisztus?

Most édes italod
Méreg-ecettel terhes,
Minden tagod nagy kínokkal
Látom igen terhes.

Koronád most tövis,
Szent kezeidben klávis,
Szent nyakadon ütés, csapás
Nagyon, de nem klávis(?).

A bűnös Ádámnak
És Éva bűnéért
Hurcoltatál, csapdostatál,
Végre áldoztatál.

Kálvária hegyre
Mezítelen vitetél,
S a kegyetlen hóhéroktól
Ott megfeszíttettél.

Te szent oldaladból
Bőven csorog piros vér,
E világon szerteszéjjel
Futott szomorú hír.

Siratnak barlangba
Levő mérges sárkányok,
Siránkoznak az erdőben
Levő vadállatok.

Gyászban öltözének
Mindenféle állatok.
Sirat a nap, óhajt a föld,
Sírnak a csillagok.

Siratlak szüntelen
Én is keserves szívvel.
Reád nézvén, téged látván
Könnyes szemeimmel.

Szánjatok meg engem
Erdők szép violái,
Keserüljön a hegyeknek
Zúgó csatornái!

Vége legyen immár
Keserves panaszimnak,
Mert látom, nincs, ki szánója
Az én siralmimnak.