Inaktelki csárdás és szapora

Dombon van a...

Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Fújja a szél akármerre találja
Fújja a szél a kaszárnya tetejét
De sok kislány siratja a kedvesét

Udvaromon hármat fordult a kocsi
Édesanyám a ládámat hozza ki
Hozza ki a behívó levelemet
Inaktelkén felejtsenek engemet

Sírnak, rínak...

Sírnak, rínak az erdei virágok
Férjhez mennek előlem a szép lányok
Nem is marad a számomra még egy se
Kit a szívem, árva szívem szeretne

Sírnak rínak az erdei pacsirták
Szomorúan sírnak az édesanyák
Szomorú édesanyák ne sírjatok
Megvígasztal a hazatérő fiatok

Villásfarkú fecske...

Villásfarkú fecske felszállott a levegőbe
Láttad-e a régi babámat az este
Láttam biz’ én az inaktelki selyemréten
Keselylábú lovát legeltette kötőféken

Mikor hozzád jártam babám mindig álmos voltál
Szóltam hozzád de te mindig haragudtál
Már ezután kialuhatod magadat
Nem ölelem által a vékony karcsú derekadat

Szép holdvilág...

Szép holdvilág volt az este
Ki volt a szerelem festve
Kinek kékbe kinek ződbe
Kinek tiszta feketébe

Szép holdvilág volt az este
Valaki ült az ölembe’
Valaki ült az ölembe’
Fekete hárászos ingbe’