Megátkozott engemet a jó édesanyám

Megátkozott engem a jó édesanyám
hogy ne legyen sem országom, sej, de még hazám
csipkebokor legyen az én legyen az én szállásom
még ott se legyen nékem maradásom.

Nekem is vót édesanyám, hej de, de már nincs
mer elvitte a szegedi, hej de, nagy árvíz
három éve hogy a vizet, hogy a vizet halászom
könnyeimtől még a vizet se látom.

Kihalásztam édesanyám selyemkendőjét
négy sarkára ráírattam, csuhaj, a nevét.
közepébe azt a jajszót, azt a jajszót varrattam
édesanyám milyen árván maradtam.
közepébe azt a jajszót, azt a jajszót varattam
jaj, istenem, milyen árván maradtam.