Lakodalmi csujogatás

Piros alma borulóba
most vagyunk az indulóba
fehér galamb szállt a házra
édesanyám isten áldja
köszönöm a nevelését
sok jóra való intését
tűztől víztől őrizgetett
most szárnyamra eleresztett
mind a fecske fiókáját
hogy találja meg a párját

túl a vizen érik a zab
szeretnélek de nem szabad
szeretőd van attól félek
attól engedelmet kérek
szeresselek amíg élek

temetőbe zöld halom
ott kaszál a galambom
én a rendeket terírem
őtet magamnak kerítem
sűrűn veri a kaszáját
csókolom a pici száját

kimentem a zöld erdőbe
ráléptem egy venyigére
venyigéről venyigére
vágyik szívem a szőkére
a szőkét az isten adta
a barnát a víz hajtotta.
amér barna nem cigány
szeret engem igazán
szeret engem még más is
nálodnál szebb virág is.
szeret engem a madár is
lehajlik értem az ág is.

túl a vizen van egy vályú
abból iszik háromszáz juh
én vagyok a víz merője
barna legény szeretője

túl a hegyen egy faluba
gyászol engem egy viola
violának nincsen magja
szeretőmnek nincsen anyja.