Borvers

Ahol vígan vannak lányok és legények,
Ha szerét ejthetem, én oda betérek.
Mert hát ott jó bor van, ezt biztosan tudom,
Hisz ebben szörnyű nagy a tapasztalatom.
Bizony, nem csoda, hogy a bort szeretem,
Szent Borbála napján pincében születtem.
Nagyapám kántor volt, az apám kefekötő,
A bort a csap alól itta mind a kettő.
Ha az én gégámon egy csepp víz lefolyna,
Sírjában mind a kettő biztos megfordulna.
A jó Istentől én csak azt kívánom,
Hogy borba fúljak, ez legyen halálom.
Húsz akós nagy hordó borral lesz majd tele,
Hogyha vesztem érzem, abba ülök bele.
Kitátom a számat, dől a jó bor belé,
Ha meghalok, lelkem repül az ég felé.
Angyalok visznek a mennybe, ahogyan ez dukál,
Szent Péter pedig, a kapunál szalutál.
Uram! Ezt az embert emeld kebeledre!
Éltében a bort, a szájában nem tűrte;
mert egyből lenyelte.
Kezemben az üveg, jó bor vagyon benne,
Várja a vőlegény, ha hozzá kerülhetne.
Az én drága gazdám általam kívánja,
Aki ebből iszik, váljék a javára.
Én is azt kívánom, egészséget rája!