Kontyolás

Hej menyecske, menyecske,
Mért vagy olyan szépecske.
Azért vagyok szépecske,
Mert a szemem kékecske.

A mi libánk a szürke,
Azt a viccet megtette.
Térdig érő nagy hóba,
Rámászott a tojóra.

Ha engemet valaki,
Hordó helyett fúrna ki.
Nem mondanám én neki,
Nagy a fúró vegye ki.

Hej, rom-rom-rom-rom-rom-rom,
Jaj, de fáj az én gyomrom!
Csaplárosné galambom,
Gyógyítsa meg a gyomrom.

Nem szeretnék padon járni,
Nem szeretnék pappal hálni.
Mert a papnak nincs bundája,
Hideg a reverendája.

Az én uram olyan jó, ti-ri-ri-ri-rájrom,
Télbe ökör, nyárba ló, ti-ri-ri-ri-rájrom.
Nem eszi a metéltkét, ti-ri-ri-ri-rájrom,
Üssön ki a böndőjén, ti-ri-ri-ri-rájrom.

Falu végén van egy ház, ti-ri-ri-ri-rájrom,
Zsidó abba árendás, ti-ri-ri-ri-rájrom.
Van annak egy szép lánya, ti-ri-ri-ri-rájrom,
Fáj a szívem utána, ti-ri-ri-ri-rájrom.

Dunna alatt van az öröm,
Lábad ujján van a köröm.
Dunna, dunna, dunna, csipkés dunna,
Kilátszik a lábad ujja.

Kis szék kell a lábad alá,
Úgy mászol a dunna alá.
Dunna, dunna, dunna, csipkés dunna,
Kilátszik a lábad ujja.

Bebújtam a kemencébe,
Leégett a szoknyám széle.
Széle, a széle, a szoknyám széle,
Megver az uram estére.

Ki az urát nem szereti,
Sárgarépát főzzön neki.
Jól meg is sózza, paprikázza,
Hogy a hideg is ki rázza.

Van nekem egy kis csizmám, nem az uram vette,
A pálházi vásáron, a farom kereste.
Köszönöm a faromnak, farom járásának,
Hogy ilyen szép csizmát keresett magának.