Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék; Én Istenem, rendelj szállást

Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék,
Jaj, de búsan telnek tőled az esték.
Látod babám eljöhetnél egy este,
Meglátnád a bús szívemet lefestve.
S meglátnád a két halovány orcámat.
Érted babám elepeszti a bánat.

El is mennék tihozzátok egy este,
Ha az (j)anyád a kapuba nem lesne.
A te (j)anyád olyan hamis menyeske,
Meghallgatta mit beszéltünk az este.
S a te (j)anyád olyan hamis menyeske,
Meghallgatta mit beszéltünk az este.

Én Istenem rendelj szállást,
Meguntam a vándorlást.
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.

De szépen szól a muzsika,
Nekem kedvem még sincs soha.
Muzsikának száraz fája,
De szépen szól a nótája.

Húzzad cigány azt a vígat,
Hogy ne lássak, hogy búsulak.
Húzzad cigány, mer már látom,
Hogy múlik el ifjúságom.

Ne sírj, ne sírj, hiába sírsz,
Levelet is hiába írsz,
/:Mer nem hiszek levelednek
Sem a te csalfa szívednek.:/
Nem híszek én az írásnak,
Sem annak a sok sírásnak.

Megérem még azt az időt,
Sírva jársz el kapum előtt.
Megölöled kapufáját,
Úgy siratod a gazdáját.

Ne sirasd gyöngykoszorúdat,
Kötök én még neked olyat.
Kössed, kössed, kössed rózsám,
Úgy sem leszek többet leány.