Fudd el jó szél, fudd el; Úgy elmegyek arra a helyre

Fudd el jó szél, fudd el,
Gonosz bánatimat.
Hosszú útnak porát,
S az én szívem búját.

Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet,
Jönnek a törökök,
Rabolnak el ingem.

Fölütték a zászlót
Kapum felfájára,
Megverék a dobot,
Szívem bánatára.

Fi(j)am, édes l(j)ányom,
Hova rejtselek el?
Menj bé kamarába,
Bújj el egy ládába!

Akkora baj va,
Reá rohanának
Hát lám hét katona,
Egész kompánia.

Öreg édesanyám
Hol van a leányod?
Hol van a leányod,
Mert viszünk el téged.

Nincs nekem leányom
Három esztendeje.
Három esztendeje,
Hogy fekszik a födbe.

Kinzattani kezdték
Szegény édesanyját,
Kínzatták, kinzatták,
Halálra kínzatták.

Menj bé kamarába,
S ott van egy ládába.
Menj bé kamarába,
Ott van egy ládába.

Ruháim, ruháim,
Szép rostos ruháim.
Mikor fejem veszik,
Födre lehulljatok.

Födre lehulljatok,
S engem sirassatok.
Födre lehulljatok,
S engem sirassatok!

Föjülről lefelé
Folydogál egy patak,
Sírval keres ingem,
Sirval én édesem.

Kerehetsz édessem,
Mert el vagyok rejtve.
Cserefa lapival
Bé vagyok temetve.

Úgy elmenyek arra helyre,
S úgy elmenyek arra helyre,
Honnén madár sem jő erre.

S úgy elmenyek meglássátok,
S úgy elmenyek meglássátok,
Soha hírem nem halljátok.

Mikor híremet halljátok,
Mikor híremet halljátok,
Levelemet olvassátok.

Levelemet olvassátok,
Levelemet olvassátok,
Könyveitek hullassátok.

S úgy fáj az én gyenge szívem,
S úgy fáj az én gyenge szívem,
Nem tom néked féj e vaj nem.

A ha fáj es há mit tudsz tenni,
A ha fáj es há mit tudsz tenni,
Egyszer annak így kell lenni.

S a búzának meg kell érni,
S a búzának meg kell érni,
A szívnek el kell hasadni.