Istenem, Istenem, szerelmes Istenem; A Porondon van egy malom; A kászoni halastó

Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem.
Hogy kell e világot
Búval eltöltenem.

Búval eltöltenem,
Bánatval viselnem,
Szeretetlen társval,
Egy házba ellennem.

Mikor megölelem,
Karjaim zsibbadnak,
Mikor megcsókolom,
Könnyeim csorognak.

Adta volna Isten,
Ne láttalak volna!
Híredet, nevedet,
Ne hallottam volna!

Esztendőkvel talán
Tovább éltem volna,
Fiatalságom es
Tovább tartott volna.

Így hát az én éltem
Nemigen gyönyörű,
Kát sápadt orcámon
Árkot ás a könnyü.

A Porondon van egy malom,
Bánatot őrölnek azon, nyehonye
Nekem is van egy bánatom,
Odaviszem, lejáratom, nyehonye.

Lapi, lapi, cserelapi,
Gyere babám nálunk lakni, nyehonye
Mert, ha nem jössz hezzánk lakni,
Elszárad a cserelapi, nyehonye.

A házunknak négy fala van,
Igyál aki mindened van, nyehonye
Igyál te is, adj nekem is,
Szomjan meg ne haljak én is, nyehonye.

Szeredai hármas határ,
Bolond, aki lányokhoz jár, nyehonye
Mer én menyecskéhez járok,
Derekaljos ágyban hálok, nyehonye.

Szereti a pap a kávét,
De még jobban a szakácsnét, nyehonye
A kávéját nyalogassa,
A szakácsnét csalogassa, nyehonye.

A kászoni halastó, de halastó,
Beléestem szekerestől, lovastól.
Jaj, Istenem ki húz ki, engem ki húz ki,
Sajnál e meg engemet valaki?

Kihúzlak én kedves babám, ki, ki, ki,
Nem hagylak a halastóba meghalni.
Eladom a jegykendőm, a karikagyűrűm,
Kiváltom a legkedvesebb szeretőm.