Hidegségen, zöld erdőben

Hidegségen zöld erdőben,
Apám nem volt méges felnevelkedtem.
Ugy felnőttem iháj-háj mint e kertbe zöld rózsa,
Szeretőm vólt tíz esztendős koromba.

Jaj de szépen ragyognak e csillagok,
Kelj fel rózsám, mert indulni akarak.
Fel es kelek iháj-háj, mer­ nem birok alunni,
Szerettelek s elakarom bucsuzni.

Édesanyám kihajlott e kapura,
Úgy sirassa, hogy e fia katona.
Édesanyám iháj-háj, ne sirasson ingemet,
Menjen vissza, s növelje ez öcsémet.

Mer­ az öcsém nem katonának való,
Öt meg rúgja a huszárkatona ló.
Úgy meg rúgja iháj-háj, eltöri e jobb karját,
Nem lesz mivel megölelje rúzsáját.

Sárga lovam térgyig úszik e sárba,
S ez én rúzsám iszik e korcsomába.
Igyál rúzsám iháj-háj, míg e fogad elázik,
S e heljébe­ szőlő bokor virágzik.

Fecske madár elvitte e kedvemet,
Rományia közepibe letette.
Fecske madár iháj-háj, hozd vissza e kedvemet,
Kedvem után s a régi szeretőmet.

Kondor hajam százfelé fújja e szél,
Mond meg ruzsám ha igazán szerettél.
Kondor hajam iháj-háj, százfelé fújja e szél,
Mond meg rúzsám ha igazán szerettél.