Folkrádió

Ismertető

Szöveg:

A Zemplén-Abaúji Hegyköz, Magyarország legészakabbra fekvő területén, a Zempléni-hegység keleti szélén található. Eredetileg a Bózsva patak völgyében fekvő 15 települést foglalta magába, de újabban ide sorolják az ettől délre eső, Sátoraljaújhely feletti 6 települést is. Ezek alapján Filkeháza, Füzér, Füzérkajata, Füzérkomlós, Füzérradvány, Hollóháza, Kisbózsva, Kishuta, Kovácsvágás, Nagybózsva, Nagyhuta, Nyíri, Pálháza, Pusztafalu, Vágáshuta, valamint Alsóregmec, Felsőregmec, Mikóháza, Rudabányácska, Széphalom és Vilyvitány a Hegyköz falvai. Az általában református magyarság mellett jelentős a római katolikus vallású szlovák, de szórványosan előfordul görög katolikus ruszin eredetű lakosság is. Az itt élő emberek az előző évszázadokban főleg az erdőgazdálkodásból, bányászatból és kisállattartásból éltek, de vándoriparossággal – üvegesek, drótosok -, kőfaragással, fafeldolgozással is sokan keresték kenyerüket. A településekhez tartozó szántóterületek általában köves, rossz minőségű földek voltak, nehéz munkával folyt a gabona és takarmánynövények termesztése. Az anyagi kultúrát meghatározta a hegyvidék, és az erdők közelsége, s jelentős volt a szellemi kultúra területén is jelentkező interetnikus hatás.

A Hegyköz zenei világában jelentős szerepet játszottak egykoron a cigányzenészek. Általában hegedű, brácsa, bőgő és cimbalom összeállítású bandákban játszottak, s ez kiegészülhetett még egy hegedűvel és kontrával. A jobb zenészeket több településre is hívták, s több zenekarban is foglalkoztatták. Néhány faluban a legközelebbi rokonok alakítottak zenekart.

E zenész dinasztiákban apáról-fiúra öröklődött a hangszeres játékmód, s ezzel együtt a dallamkincs is. A XX. századi Hegyköz legendás cigányzenésze „Vak” Jenő volt, aki Szikszóról került Abaújvárra, járta a hegyközi településeket, muzsikált, s tanítgatta a zenészeket. Kovácsvágáson híres prímás volt Dancs Tibor, aki a környező településekről szedte össze zenésztársait. Regmecen Horváth (Kormos) Lajos volt a prímás, Horváth Albert bőgőzött, Horváth Lajos cimbalmozott, s Mundér Gusztáv brácsázott. Cigányzenekar volt Füzéren, Pálházán és Nyíriben is. Sokszor sátoraljaújhelyi cigányzenészeket is hívtak bálba, lakodalomba, s több településen – például Füzéren és Pusztafaluban - működött parasztzenekar.

A hegyközi településeken a hagyományos kultúra időszakában számos alkalom kínálkozott a dalolásra. Keresztelőben, családi ünnepségeken, bálokban és a lakodalmakban mindig nótáztak. Vasárnap délutánonként énekelve sétáltak végig a lányok az utcán, s minden faluban volt egy hely, ahol a karikázót táncolták. „Azért is kellett az a rengeteg népdal, hát akkor mire táncoltak volna”- mondta egy füzéri néni. Számos archaikus ősi rítus – fa körüli táncolás, tavaszköszöntés, karikázó utáni labirintustánc -, maradt meg a karikázóban, amelyet még ma is, az idős, 60 –70 éves asszonyok el tudnak táncolni. A Hegyköz hagyományos táncaihoz tartozik a karikázón kívül a válltánc, valamint a csárdás és a friss csárdás. Pusztafaluban a férfiak körverbunkot, Füzérkajatán sarkantyúst jártak. A tél folyamán fonóba gyűltek össze a lányok és legények, amit nótástáncnak neveztek, utalva arra, hogy zenészek híján énekszóra folyt a táncmulatság. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy e lemez készítésének idején, a legtöbb településen ma is szebbnél-szebb dalokat hallhattunk, s ezekből a lemezre is felkerült jónéhány.

A hagyományos lakodalom a Hegyközben három napig tartott. Egyes településeken esküvő előtti csütörtökön tartotta a fiatalság a bokrétakötést, ahol rozmaring ágakra kötöztek szalagokat – ezeket viselte a násznép a lakodalomban -, de emellett daloltak és gyakran táncoltak is. Pénteken és szombaton készítettek elő mindent a lakodalomra. A szombati főzés utáni kisebb táncos mulatságot, konyhatáncnak is nevezték. Az általánosan ismert lakodalmi szokások mellett számos archaikus, rituális cselekmény kötődik a Hegyközben a házasságkötéshez. A lánybarátok a menyasszony házánál gyülekeztek, s a ház előtt karikát táncoltak, míg a menet el nem indult a templomba. A karikázó a vacsora utáni mulatságban is előfordult. Archaikus, egykor szélesebb körben ismert szokáscselekményre utal a koszorú levételéhez kapcsolódó vőfélyszöveg. A lakodalomi jókedvet számos maszkos alakoskodó szokás, valamint a tréfás verbuválás (Pusztafalu) is színesíthette, amiben a verbuválás és a katonaélet egyes mozzanatai elevenedtek meg. A szomszédos házba kontyolni átvitt menyasszonyt az asszonyok körbetáncolták, többnyire pikáns, vaskos szövegű kontyoló nótákat énekelve, ezek előfordulásában ősi termékenységvarázslás bújik meg.

A vőfélyszövegeket kéziratos füzetekben hagyták utódaikra az egykori lakodalmi tisztviselők, s többnyire ezek a szövegek hangzanak el ma is az itt tartott lakodalmakban. A szokások egy része már kiment a divatból, de vannak, amelyek ma is elmaradhatatlanok, s olyanok is, amelyeket egy-egy alkalommal még felelevenítenek az itt élő emberek.

Lemezünk nem titkolt szándéka felhívni a figyelmet e hagyományaiban ma is gazdag vidék népzenekincsére, jó szórakozást kívánva a hallgatónak.

Sárospatak, 2007 márciusában


Az ismertetőt írta:

Darmos István (etnográfus) és Kálmán Péter „Cucás” (a Szeredás Együttes szakmai vezetője)


A lemezen közreműködtek:

Füzéri hagyományőrző asszonyok
Név szerint:

Balogh Mátyásné
Kretovics Jenőné
Bodnár Andrásné
Bodnár Andrásné
Orosz Lászlóné
Koterle Jánosné
Kovács Gizella


Pusztafalusi hagyományőrző asszonyok
Név szerint:
Farkas Ferencné
Dosnyai Zoltánné
Hutkai Lajosné
Hornáczki Barnabásné
Zeher Ernőné
Palágyi Ernőné
Harda Istvánné
Mester Istvánné
Hutkai Andrásné

Mikóházi hagyományőrző asszonyok és férfiak
Név szerint:

Nalesnyik Pálné
Danyi Tiborné
Novák Endréné
Szombatiné Emri Krisztina
Gergely Tiborné
Hutkai Dánielné
Juhász Béláné
Pletenyik Béláné
Rusznák János
Maczkó Ernő
Ifj. Szalkó Ernő

Album:

Hegyközi lakodalmas

szerkesztő:
Kálmán Péter
kiadó:
A Művelődés Háza (Sárospatak)
kiadás éve:
2007
gyártási szám:
SPMH002

Egyre szaporodik hazánkban azon népzenei hanghordozók száma, amelyek – eredeti népzenei felvételekkel vagy feldolgozásokkal – egy-egy terület zenei emlékeit teszik közkinccsé. Sárospatakon a Művelődés Háza 2005-ben már adott ki egy ilyen lemezt, Tisza szélén lakom címmel, bodrogközi népzenei feldolgozásokkal. A Szeredás zenekar közreműködött ezen a lemezen, de ők önállóan is megjelentek hajdúsági feldolgozásokkal a saját kiadású, Cuháré című lemezükön.

A Szeredás zenekar és a hegyközi hagyományőrzők lemeze a Művelődés Háza és a zenekar együttműködésében készült el, 2007. első negyedévében. A zemplén-abaúji Hegyköz egy olyan területe hazánknak, ahol bár jelentős énekes – igaz nagyon kevés hangszeres – gyűjtés készült, tánchagyománya és népzenei hagyományai nincsenek a köztudatban. Érdekes viszont, hogy sokáig őrizték – számos településen őrzik ma is – dalaikat, szokásaikat az ott élő emberek. Első lépésként addigi ismereteiket az intézmény munkatársai és a zenekar tagjai a publikált felvételek és kották összegyűjtésével próbálták bővíteni. Ezt követően indult el Kálmán Péter zenekarvezető és e sorok írója kutatásokat végezni több hegyközi településen. Mikóházán, Pálházán, Füzéren, Pusztafaluban énekes gyűjtéseket végeztünk, s örömmel tapasztaltuk, hogy milyen élő a népdalkincs, milyen kedvvel énekelnek az itt élő asszonyok és férfi ak, s mennyire örülnek annak, hogy van, akit még ezek a régi dalok érdekelnek. A lemez eredetileg tervezett anyagát ennek a kutatásnak a tapasztalatai alapján bővítettük ki úgy, hogy a mikóházi asszonyok és férfi ak, valamint a pusztafalusi és füzéri asszonyok énekeit nem feldolgozva, hanem az eredeti énekesekkel vettük lemezre. Ezek az énekes blokkok főleg a lakodalmi és a lakodalomhoz is kapcsolódó karikázó hagyományok anyagából álltak össze. Bár e területen jelentős a szlovák és ruszin eredetű lakosság, s az ő kultúrájuk is nyomon követhető, e lemezen a magyar népzenei anyagot dolgoztuk fel. A hegyközi nemzetiségek népzenéjének feldolgozása egy újabb lépés lehet a későbbiekben ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk az itteni hagyományos kultúráról. A kutatás folyamán több vőfélyt is felkerestünk, akikkel a lakodalom menetének pontos feltérképezését és a régi vőfélyszövegek válogatását végeztük. Az énekes hagyományhoz kapcsolódóan itt is azt tartottuk értékesebbnek, ha feldolgozás helyett a vőfélyekkel vesszük fel a szövegeket. Az egykori lakodalmi dramatikus szokás, a tréfás verbuválás néhány verse is olyan pusztafalusi férfi szájából hangzik el, aki elődeitől tanulta, s régebben számos alkalommal mondta azt, hagyományőrző műsorokon.

A hangszeres anyagok feldolgozását a Szeredás zenekar tagjai – Kálmán Péter prímás, Rőmer Judit brácsás, Csurgó Dezső cimbalmos és Erményi Tamás bőgős – végezték el. Sajnos nincsenek már olyan zenekarok, akiket még megszólaltathattunk volna, de néhány blokkban az együttes tagjai mellett közreműködnek olyan cigányzenészek is – brácsán Mundér Gusztáv, bőgőn Horváth Aladár, cimbalmon Pochlotka Andor –, akik számos bált, lakodalmat muzsikáltak régebben a hegyközi településeken. A verbunk, lassú- és friss csárdás mellett Kálmán Péter összeállított egy lakodalmi vonulós ugrós blokkot is. A feldolgozott népdalkincsben számos jó ugrós dallamot lehetett találni, s e zenei jelenség egykori létére is utalnak töredékes adatok. A zenekari összeállítások a hangszeres gyűjtések, valamint az énekes anyag feldolgozása alapján készültek el. Munkánk során feltérképeztük azt, hogy kik muzsikáltak a XX. században e területen, milyen zenészcsaládokban öröklődött tovább a hegyközi muzsika. Ezeknek a kutatásoknak az eredményeit is igyekszünk majd közzé tenni, talán éppen e hasábokon, hiszen fontosnak tarjuk ezen kiváló zenészek emlékét megőrizni, akkor is, ha hangfelvételeket velük a kutatók nem készítettek.

A lemezen, az említetteken kívül közreműködik hegedűn Dezsőházi
Tamás, énekel Kulcsár Annamária, Varga Eszter, Sajószegi Gábor, Darmos István és a zenekar vezetője, Kálmán Péter. A lemez a Nemzeti Kulturális Alap és több települési önkormányzat, valamint magánszemély támogatásával valósult meg.

Készítettük az egykoron élt, híres hegyközi zenészek és nótafák emlékére, a hagyományok jelenlegi őrzőinek tiszteletére, s ajánljuk
az alábbi elköszönő vőfélyvers záró soraival minden magyar embernek:
„Szép magyar hazánkról emlékezzünk végre, Szálljon béke, áldás a jó magyar népre, Szívemből kívánom!”

Darmos István
___________________________

A lemezen hallható dalok eredeti gyűjtésekből származnak.
Ezúton is köszönjük az adatközlők és a gyűjtők áldozatos és önzetlen munkáját.

A hangfelvétel Sárospatakon készült 2007. március havában.

Hangmérnök: Kiss Sándor
Zenei szerkesztő és rendező: Kálmán Péter Cucás
Producer: Darmos István, Pete László

Kapcsolódó oldalak