Folkrádió

Kicsi tinó, nagy a járom – Felmászott a Manci az uborkafára – Laboda – Laboda

gyűjtés

előadó:
Szentes András, Szentes Károly, Kedves Dénes
előadásmód:
furulya, ének, gardon

Szöveg:

a-c. Szentes András
d. Szentes Károly, Kedves Dénes

Leírás:

Kicsi tinó, nagy a járom – Sz. A. furulya, ének
Felmászott a Manci az uborkafára – Sz. A. furulya, ének
Laboda – Sz. A. furulya, ének
Laboda – Sz. K. furulya, K. D. gardon

Album:

Új Pátria – Jövőnk öröksége 7/50. Felcsíki népzene. Csíkjenőfalva

szerkesztő:
Árendás Péter
kiadó:
Fonó Budai Zeneház – Hagyományok Háza
kiadás éve:
2010
gyártási szám:
FA-308-2

Válogatásunk egyik szereplője, Szentes András is gyerekkorától pásztorkodott. „Gyermek voltam, kezdtem pásztorkodni, s az volt a prob-léma, hogy ha nem foglalkoztunk valamivel, akkor a szemünk koppant bé. Szunnyadtunk el, s így addig kellett a furulyával kínlódni, hogy ne aludjunk el, hogy azután úgy megtanultunk furulyálni” – mondja el a zenetanulása történetét. A történet jellegzetes, de azért nem mindenki lett furulyás, aki az erdőn töltötte a nyarakat: „Ahol én pásztorkodtam, két ember tudott furulyálni, pedig én sok nyáron voltam. Egyiket úgy hívták, Kosza József, a másik a komám is volt, azt Bíró Józsefnek hívták. Egyik idősebb volt, lehetett vagy tíz évvel is nagyobb, mint én, a másik egy évvel fiatalabb volt.” Az idősebb Kosza Józseftől tanulta meg a furulyajátékot gyerekkorában Szentes András, a fiatalabb Bíró Józseffel együtt. Mivel ő idősebb korában is juhászkodott, a furulya is ott volt vele egész életében az erdőn. Nem is nagyon fújta máshol, csak ott: „Csak az erdőn furulyáltunk, otthon nem használtuk.”(Részlet a CD kisérőfüzetéből)

ADATKÖZLŐK:

FARKAS Vilma (1930, Csíkjenőfalva) – ének
FARKAS Margit (1941, Csíkjenőfalva) – ének
SZENTES András (1928, Csíkjenőfalva) – furulya, ének
SZENTES Károly (1935, Csíkjenőfalva) – furulya, gardon
KEDVES Dénes (1935, Csíkkarcfalva) – furulya, gardon, ének

Válogatta: Juhász Zoltán
Hangmérnök: ASZTALOS Tamás
Mastering: SZALAI László, Audiencestudio, Budapest

A felvételek, bár stúdiókörülmények között készültek, távol állnak egy stúdióban született CD-től. A zenészek általában szabadon muzsikáltak, mintha saját otthoni környezetükben lennének, ezért sok a mellékzaj, a gyűjtők csak úgy irányították őket, mint juhász a nyájat.

A lemez tartalmáról a gyengén látók számára az utolsó sávban hallhatók információk magyarul és angolul.

A sorozat a Fonó Budai Zeneház és a Hagyományok Háza szakmai együttműködésével, az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok támogatásával jött létre.