Folkrádió

Kanásztáncok újra értelmezve

előadó:
Patonai Bátor
előadásmód:
tekerő
műfaj:
kanásztánc
etnikum:
magyar
nagytáj:
Alföld
felvétel helye:
Budapest - Utopia stúdió
felvétel időpontja:
2018

Leírás:

Kanásztáncok újra értelmezve

A kanász, mint foglalkozás disznó pásztorkodást foglal magába. Világos, hogy a kanászoknak nem volt arra lehetőségük, hogy ülve hosszú muzsikálásba kezdjenek, hiszen a lábasjószágnak hamar hűlt helyét találták volna. Éppen ezért elsődleges hangszerük a furulya, illetve a duda volt. Azonban a dél-alföldi mellett a dunántúli kanásztánc dallamok bizony megszólaltathatóak tekerővel is. Az összeállítás kedvenc kanásztánc dallamaimat vonultatja fel az előbb említett területekről, helyenként kilépve az autentikus népzene kereteiből, a virtuozitásra helyezve a hangsúlyt. 2013-ban a jászberényi Csángó Fesztiválon játszottam először színpadon ezeket a dallamokat, ami azért emlékezetes mert a hely relatív közelsége miatt egyike azon kevés feltépéseimnek, ahol a közönség köreiben nagymamám, Berzsényi Katalin is helyet foglalt.

Album:

Magam útját járom

szerkesztő:
Patonai Bátor
kiadó:
Szerzői kiadás
kiadás éve:
2018

Tekerő. Ha meghallom ezt a szót azonnal eszembe jut, amikor 5 és fél évesen először gyalogoltam fel édesanyámmal az akkor még szinte megmászhatatlanul meredeknek tűnő Nagyszombat utcán, hogy aztán az Óbudai Népzenei Iskola előterében lévő fapadon ülve várjuk meg bátyáimat. Ekkor hallottam meg a tekerőt, édesanyám szerint azonnal ki is jelentettem, hogy ezen a hangszeren szeretnék megtanulni játszani. Azóta 18 év telt el és a hangszer egy meghatározó része lett az életemnek. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy a hangszer nagykorúságát nem lehet méltóbb módon megünnepelni, minthogy összeállításokba foglalom az elmúlt időszak emlékeit, élményeit, és egy CD formájában megörökítem. Amit fontosnak tartok kiemelni, hogy az albumon szereplő számok mindegyike egy-egy számomra nagyon fontos pillanathoz kötődik, és mindnek helye van a lemezen; attól függetlenül, hogy helyenként az összeállításokban kilépek az autentikus dél-alföldi tanyavilág zenei stílusából, sőt, olykor a népzene nyújtotta keretrendszerből is. Ennek jogosságát a kedves Hallgató döntheti csak el, de miért ne tenném, hiszen végtére is a „magam útját járom”!

És bár szólistaként ezt az utat valóban egyedül járom, számos ismerősömtől, barátomtól, és hozzátartozómtól kaptam felbecsülhetetlen segítséget, amit szeretnék megköszönni mindenkinek, viszont az illetők számosságából eredően nem tudok mindenkit felsorolni, azonban úgy érzem, pár névnek mindenképpen el kell hangoznia.

Hálás vagyok Annus Rékának, Kubinyi Júliának, az Erdőfű zenekarnak (Kiss-B. Ádám, Maruzsenszki Andor, Éri Kati, és Kerékgyártó Gergely) Gera Attilának, és ifj. Ürmös Sándornak a közreműködésért, illetve az Utópia Stúdiónak, név szerint Kiss Zoltánnak, Kiss Juditnak, Földi Albertnek, és Szkority Nikolának a fantasztikus felvételekért, a helyszínért, illetve a dizájn munkákért, valamint Várai Mihálynak a fotográfiákért, nélkülük nem jöhetett volna létre a lemez. Köszönet illeti volt tanáraimat, Romháti Krisztiánt, Nagy Balázst, Legeza Mártont, Havasréti Pált, illetve Szerényi Bélát, hogy bevezettek a népzene és a tekerőzés rejtelmeibe. És végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni szüleimnek, Gödöny Tündének és Patonai Gábor Attilának, nagymamámnak, Berzsényi Katalinnak, illetve testvéreimnek, Patonai Gábornak, Álmosnak, és Csanádnak a felbecsülhetetlen értékű támogatást, amivel segítették a CD elkészítését.

Patonai Bátor