Folkrádió

„Fáj a szívem a szívedért” (Nagysajó)

előadó:
Hrúz Dénes, Hrúz Szabolcs
előadásmód:
ének, hegedű, sajói kontra
etnikum:
magyar
település:
Nagysajó
vármegye:
Beszterce-Naszód
tájegység:
Sajó mente (Felső-Maros és Sajó vidéke)
nagytáj:
Erdély
felvétel helye:
Ethnic stúdió
felvétel időpontja:
2008

Album:

Ketten

kiadó:
Szerzői kiadás
kiadás éve:
2008
gyártási szám:
DVCD 10

Egyszer, jó pár évvel ezelőtt elkészült a „Ketten ” című méhkeréki összeállítás. Sokan elismerően nyilatkoztak róla, a közönséget még ma is ámulatba ejti. Mostanában döbbentünk rá, hogy ebből a csodálatosan sokszínű Kárpát-medence zenéjéből még mennyi hasonló alkotás születhet. Bár a tudomány „csonka zenekarnak” mondja a háromtól kevesebb főből álló zenekart, azért vannak kivételek, mint a gyimesi zene, méhkeréki zene, a duda-hegedű páros, vagy csak önmagában a duda.
Az emberi leleményesség is határtalan. Mikor mulatni, táncolni akar, az asztal lapján keltett hang, sőt a levélsíp, vagy a fütty is megteszi. Nem volna helyes tudományos fejtegetésekbe belebonyolódni, elég a tapasztalatra és a sokat hallgatott zenékre hivatkozni. Néhány helyen (Nagysajó, Szászcsávás, Nagysármás) olyan kísérleti technikák alakultak ki a kontrásoknál, ahol a zenei egyet, vagyis a bőgő szólamát is jól hallhatjuk és nem kétséges a funkciója (feltételezhetően a táncalkalom helyszűke miatt).
Gyermekkori emlék, mikor jöttek a „cigányok” karácsonykor, újévkor, mindig ketten muzsikálták a szokásos dallamokat.
A dudás egyedül fújta a talp alá valót a bálban.
Ezekből a különleges hangzásokból szeretnénk egy kis ízelőt adni.
Hallgassák jó szívvel!


50 éves vagyok (nekem ez az album a legszebb születésnapi ajándék), 30 éve muzsikálok aktívan népzenét, ebből 20 éve az öcsémmel közösen a Dúvő zenekar életét irányítjuk.
Volt kitől örökölni a zene szeretetét. Apánk, szülőfalunk, Szécsényfelfalu zenésze volt. Edesanyánk sokat mesél a zenésszé válásunk gyötrelmeiről, örömeiről.
Közel 13 év korkülönbség van közöttünk. Tinédzser koromban mindig mondtam: „De jó lesz, ha Szabi felnő, majd együtt muzsikálunk”. Anyám rávágta: „Hol leszel te már akkor!”. Az egyik jóslat valóra vált. Zenélés közben egymás gondolatiból olvasunk, a rezzenésekből
érezzük mit akar a másik.
Nagyon sokat jártunk gyűjteni Erdélybe, Felvidékre, mi még megértük, első kézből tanulhattuk a tiszta forrásból jövő muzsikát. Az albumon található számok többségéhez személyes élmény fűződik. Szeretnénk ezt
megosztani a Tisztelt Közönséggel.

Hrúz Dénes


37 éves vagyok. Három dolog van az életemben, ami számomra a legfontosabb: a családom, a barátaim és a zene. Akármit is írnék még magamról, az fölösleges lenne. Egyszer régen hallottam egy okos embertől, hogy kétféle zene létezik, jó és rossz. A zene mindenkire valamilyen hatást gyakorol, akár negatív, akár pozitív irányban. Én is így vagyok ezzel. Annyiféle behatás ér a zenével kapcsolatban, hogy sokszor azt sem tudom, mi felé menjek: Úgy gondolom, az ember nem
bújhat ki a bőréből és nem is szabad. Vallom, hogy az eredet, a tisztaság, az identitástudat fontos mindenben, így a zenében is. Azt hiszem, az embernek tudnia kell, hová is tartozik valójában. Menynyivel egyszerűbb volt a „régi” zenészeknek. Ahogy néztem őket muzsikálás közben, olyan jól elvoltak a saját világukban. Ez zeneileg jó, vagy sem? Nekik tökéletesen megfelelt, szabadok voltak. Üzenem mindenkinek: muzsikálj bárhogy, lélekből tedd, akkor nem lesz semmi baj! Soha ne feledd el, hogy ki vagy és hogy honnan jöttél!

Hrúz Szabolcs