Folkrádió

Kezemën, lábomon lakat

gyűjtés

előadó:
Halmágyi Vidorné Pulika Gizella
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Gyimesközéplok
vármegye:
Csík
tájegység:
Gyimes (Székelyföld)
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Kallós Zoltán
felvétel időpontja:
1962.

Szöveg:

1. Kezemën, lábomon lakat,
Nem vagyok magamval szabad.
Vótam én ës ëgy idejig,
Tizenkilenc esztendejig.

2. Ugy elmënyëk, mëglássátok,
Soha hirëm nem halljátok!
Mikor hirëmët halljátok,
Levelemët olvassátok.

3. Al lësz a levélbe írva:
Haza ne várjatok soha!
Al lësz a levélbe írva:
Haza ne várjatok soha!

4. Jaj, Istenëm, minek élëk,
Ha jén ennyi buval élëk!
Buval élëm világimot,
S bánotval tőtom napomot.

5. Olyan bánot a szivemën,
Kétrét hajlik az egekën.
Ha még ëgyrét hajlott vóna,
Szivem kettéhasadt vóna.

Album:

A magyarság népzenéje 4.

kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2002

Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.

Összeállította: Vargyas Lajos
Szerkesztette: Paksa Katalin
Hangrestaurálás: Németh István

Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta...
Ezek a mondatok Vargyas Lajos A magyarság népzenéje című könyvéből valók, amely Bartók Béla A magyar népdal és Kodály Zoltán A magyar népzene című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.