Folkrádió

A magyaroké

előadó:
Ökrös együttes, Berecz András
előadásmód:
vonós zenekar, cimbalom, ének
műfaj:
násznagykísérő, menyasszonykísérő, ritka magyar, sűrű magyar, csárdás, sűrű csárdás, hajnali
etnikum:
magyar
település:
Bonchida
vármegye:
Kolozs
tájegység:
Kis-Szamos melléke (Felső-Szamos-vidék)
nagytáj:
Erdély

Szöveg:

Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom én azt az utat aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel,
Be is boronálom a sűrű könnyeimmel.

Amerre én járok még a fák is sírnak,
Gyönge ágaikról bús levelek hullnak.
Hulljatok levelek rejtsetek el engem,
Mert az én édes galambom mást szeret, nem engem.
Hulljatok ti bús levelek sűrűn az utamra,
Hogy ne tudja az én rózsám, merre van galambja.

Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát.
Mert nem kölcsönkenyér, hogy visszaadhassad,
Se nem tiszta búza, hogy learathassad.

Nem is hársfagyökér, hogy összevághatnád,
Nem is tollas vánkos, hogy megfordíthatnád.
Megtaláltad rózsám életednek párját,
Őszi rózsa, szegfű, teljes majoránnát.

***

Sirat engem a madár is,
Földre lehajlik az ág is.
A füvek is harmatoznak,
Értem könnyeket hullatnak.

Lement a nap a hegy mögé,
Más ül az én rózsám mellé.
Ültem én is üljön más is,
Üljön még az irigyem is.

Sose hittem, de már hiszem,
A szerelem búra viszen.
Búra, búra, búbánatra,
Elviszen a másvilágra.

***

De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján, az ég alján homályosan ragyogni.
Éjfél után megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.

Nem jó csillag lenne már énbelőlem,
Nem sokáig, nem sokáig ragyognék én odafent.
Mert mikor az egen kéne ragyogni,
Akkor mennék, akkor mennék a babámat ölelni.

Az én lovam nem szereti a zabot,
Mert a réten, mert a réten a ződ árpára kapott.
Jobb is néki a ződ árpa, mint a zab,
Maradj te is, maradj te is, kis angyalom, magadnak.

***

Bonchidai nagy hegy alatt
Van egy forrás titok alatt.
Aki abból, csuhaj, vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.

Nem úgy van most, mint volt régen,
Nem az a nap süt az égen.
Nem az a nap, csuhaj, nem az a hold,
Nem az a szeretőm ki volt.

Aki volt, már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, mint én vagyok.
Szebbre vágyott, hej, de nem kapott,
Még olyat se, mint én vagyok.

***

Rákos, Rákos, hova lettél?
Szép híredből de kiestél.
Már minálunk a magyar szó
Ritka, mint a fehér holló.

A csatában trombitálnak,
Mint a sasok vívni szállnak.
Fáj szívem, fáj, ha ezt látom,
Hazám földjét sírva szántom.

Barna kislány a faluból,
Ne végy vizet a rákosból!
Magyar csonton folyó vize
Könnyektől sós annak íze.

Album:

Bonchida háromszor

szerkesztő:
Kelemen László
kiadó:
A bt.
kiadás éve:
1997
gyártási szám:
ABT005

S csaptak hétvilágra szóló mulatságot, Hencidától Bonchidáig - mondja a magyar közmondás, a mai gyerekek számára némiképp homályosan. Mert Hencida itt van Magyarországon, bihari község, de Bonchida? Bonchida Erdélyben van, Kolozsvártól 30 km-nyire, a Szamos mellett.
A Bonchidai hangszeres zene különleges, Erdélyben is egyedülálló ízét kóstolgatva sokunkban felmerült: mennyire hatott a főúri ízlés rá, hiszen Erdélyben köztudottan a jó zenekarok nem csak a parsztok (a nép) zenei igényeit szolgálták ki, hanem esetenként a helybéli földbirtokosokét is. A lemezt hallgatva nyilvánvaló, hogy Bonchidán az úri hatás nem maradt el: ezt bizonyítja számunkra nem csak a zene a környező falvakétól eltérő előadásmódja, de számos olyan dallam is, amely főként a helybéli románoknál maradt meg.

Berecz András - ének
Sár Emese - ének (3)
Szalóki Ágnes - ének (4)
Balogh Kálmán - cimbalom
Ökrös Csaba - hegedű
Molnár Miklós - hegedű
Mester László - brácsa
Doór Róbert - nagybőgő
Kelemen László - kontra