Folkrádió

Kinyílott, kinyílott a pünkösdi rózsa

gyűjtés

előadó:
Nyisztor Bertalanné János Rozália
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Székelykeve
vármegye:
Temes
tájegység:
Dél-Bánát (Bánát)
nagytáj:
Alföld
gyűjtő:
Gajdos Ferenc, Sebő Ferenc
felvétel időpontja:
1984. augusztus 1.

Szöveg:

Kinyílott, kinyílott a pünkösdi rózsa,
Ne sírjál jó anyám, hogy fiad katona!
A kismadár a párjáért, édesanya a fiáért,
A jó katona megküzd a hazájáér­.

Gyenge jaz én szívem, de nem tudok sírni,
Szívem, a szívedet szívem hűn szereti.
A kis fának a virága, szerelmünknek nincs párja,
Boldogul élhetnénk ketten a világba­.

Fekete kalapom ki van bokrétázva,
A babám két szeme könnytől ki van ázva.
Ne sírj kedves szeretőm, maj­ letelik az időm!
Karjajim ölelik kékszemű kedvesem.

A harci trombiták de szépen harsogtak,
Ej, mikor engem huszárnak soroztak!
Az erdei madáris sír, az édesanyám is,
Haj, de még legjobban a kedves babám is.

Sárga gomb ragyog a mentém elején,
Bánot van az én babámnak a szívén.
Ne sírjatok lányok, szívem ne szomorítsátok,
Esztendő ilyenkor megjövök hojzátok!

Árva vagyok, árva, az Isten is lássa,
Az én árvaságim az Isten is szánja.
Árva ja kismadár, ki párjától megvált,
Én is árva vagyok, mer­ egyedül vagyok.
s Én is árva vagyok, mer­ egyedül vagyok.

Sirass anyám, sirass, míg előtted járok,
Azután ne sirass, ha tőled elválok!
Megsiratnak engem az erdei vadak,
Az erdei vadak, az égi madarak.

Sír ez egyik szemem, sírjon a másik es,
Sírjon mind az kettő, mint a záporedő!
Sírjon mind a­ kettő, mint a zéporeső,
Mint a zéporeső, mint a sebes eső!

Madárka, madárka, üres a galicka!
Azt üzente vissza, visszajön tavaszra.
Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra,
Ha még akkorra se, tudd meg, hogy sohase!

Istenem, angyalom, hol leszen halálom?
Erdőn-e, vagy mezőn, vagy falu közepén?
Talán, úgy gondolom, az falu közepén,
Az falu közepén, diófa levelén.

Szomorú fűzfának harminchárom ága,
Arra reaszállott harminchárom páva,
Ki ződbe, ki kékbe, ki tiszta fejérbe,
Csak az én édesem tiszta feketébe!
Csak az én édesem fődig feketébe!

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegénylegén­nek utat mutassatok!
Mutassatok utat a szegénylegén­nek,
A szegénylegén­nek, az én kedvesemnek!

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem söpör ki többé az én gyenge karom!
Söpörtem eleget, söpörje még más is!
Öleltem a babám, ölelje meg más is!
Csókoltam eleget, csókolja meg más is!

Búsúlni nem tudtam, de már megtanultam,
Megtanyit a bánot szomorú nótára,
Szomorú nótára, nagy szívfájdalomra,
Szomorú nótára, nagy szívfájdalomra.

Mikor mensz bujdosni, gyere bé búcsúzni!
Búcsujzál el tőlem, mint hű szerelmedtől,
Búcsujzál el tőlem, mint hű szeretődtől,
Mint hű szeretődtől, bánotos szívemtől!
s Mint hű szerelmedtől, szomorú szívemtől!

Leírás:

Nyisztor Bertalanné János Rozália (1897, Székelykeve)

Az Árgirus dallam (Kodály tanulmánya óta közismert); 4. sora a kedvelt 12-es záróformulával nyílik (Az A/6a és 7a ugyanazt alkalmazza). A bevezető katonaszöveg 3. sorának bizonysága szerint nem erre a dallamra való, de az öreg énekesasszony 12-eseinek első két sora miatt integráns része lévén, szótagszaporítással liieszkednie kell a sorozathoz. (Nem ritka eljárásmód a régi gyakorlatban.) A harmadik strófa negyedik sora már felejtés következménye.

Album:

Bukovinai székelyek Magyarországon. Magyar népzene

szerkesztő:
Sebő Ferenc
kiadó:
Hungaria Records
kiadás éve:
1988
gyártási szám:
SLPX 18131

Zenei rendező: Sebő Ferenc
Hangmérnök: Gajdos Ferenc

Sebő Ferenc hanglemeze elsősorban nem eddig ismeretlen szép dallamokat, nem különösen jóhangú énekeseket és kitűnő előadókat akar bemutatni (ahhoz most folyik a Zenetudományi Intézet gyűjteményéből válogatott anyag lemezkiadása), hanem egy olyan népcsoport zenéjének pillanatképét rögzíti, mely a háború után került mai helyére, magával hozva előző otthonából egy hazai viszonyokhoz képest archaikusabb zenei örökséget. Ennek az örökségnek fél évszázad alatti változása a lemezen feltett néhány kérdés, melyekre válasz a hallgatás folyamán alakul ki a hallgatóban: mi és hogyan él még az ötven évvel ezelőtt idehozott bukovinai zenéből? Mit hallhat még egy odatévedt látogató, aki nem a módszeresen nyomozó ismeretével és eszközeivel megy hozzájuk? Van-e nyoma a régi előadásmódnak, és élnek-e még a régi, hagyományos lírai szövegek? Elismerést érdemel, hogy a szerkesztő Sebő Ferenc e kérdéseket ilyen szemléletesen tette fel.
A lemez tartalma (mely a célkitűzésnek megfelelően a spontán szervezkedő énekesek maguk ajánlotta dalaiból állt össze) arra a következtetésre biztat, hogy a bukovinai hagyomány még tartja magát. ha meggondoljuk, hogy a negyvenes évek mennyire nem a dalolásra kedvező légkört jelentették a gondokkal terhetl családoknak, csak csodálattal adózhatunk annak a zenei igénynek, mely a székelységet minden sorsfordulatban végigkísérte.
A lemez kiadása bizonyára nyereség lesz a szakmabeliek számára is.

Rajeczky Benjamin