Egyedülálló örökség számunkra a magyar történelem bemutatása a táncművészet által – fogalmaz Zsuráfszky Zoltán, „Zsura”, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatója, Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzet Művésze. A néptáncművészet képviselete, a fiatalok tanítása éppolyan fontos küldetés számára, mint a hagyományok, anyanyelvünk tánccal kifejezett ápolása.
– A magyar táncművész küldetésének tartom, hogy ismerje a saját anyanyelvét, tánckultúráját. A lelkiség nélkülözhetetlen, olyan alapot képez, amely nélkül nem lehet ezt a hivatást végezni – fogalmaz Zsuráfszky Zoltán. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője szerint a táncon keresztül elmesélni egy történetet többet jelent a különböző néptáncok bemutatásánál. Együttesénél rendkívül sok témában használják az örökségként velünk lévő és ápolni szükséges anyanyelvet.
Zsuráfszky Zoltán „Zsura” 1956-ban született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szikszón. A helyi református templom kőfallal körülvett gyönyörű épület, gyerekkorukban megmászták, felmentek a toronyba, számára ezek jelentették a templomi élményeket, családjával fiatalkorában nem jártak istentiszteletre. Onnan került el tizennégy évesen, amikor felvették az Állami Balettintézet néptánc tagozatára. Most a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője, a Honvéd Együttes Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsannával – aki évtizedek óta egyben alkotótársa is –, a budapesti Hold utcai református templomban házasodtak össze 1986-ban. Balog Zoltán a gyülekezet lelkipásztora adta össze őket az akkor még raktárként használt templom kis mellékkápolnájában. A Magyarországi Református Egyház püspökét, a Hold utcai Református Egyházközség lelkipásztorát lelki vezetőjüknek tartják, a mai napig ebbe a gyülekezetbe járnak vasárnaponként. Feleségével négy gyermekük és öt lányunokájuk van.
A népművészettel, a hagyományokkal való kapcsolata fiatalkori utazásai során alakult ki
Ahogy fogalmazott, főleg a vasárnapi istentiszteletek alkalmával tud lelassulni, elcsendesedni, a prédikációt meghallgatni, azon elelmélkedni. Amikor az igehirdetést hallgatja, megnyugszik a lelke. Jó érzés találkozni a gyülekezettel, kezet fogni a barátaikkal. – Egészen más, mint a menedzseréletben jelen lenni. A művészetnek ez a fajta képviselete és a lelki tartalom kiegészítik egymást, számomra így válik kerek egésszé a hivatásom – teszi hozzá. Ebbe beletartozik a tanítás, a fiatalok biztatása, a tapasztalat átadása, ezáltal is megszerettetni velük ezt a szakmát. Most rövid időre kiadta a kezéből a vezéri pálcát készülő műsorukban. A Régi tánc, új nemzedék című előadásban hét fiatal koreográfus mutatkozik be.
A Régi tánc, új nemzedék című előadás próbája. A bemutató március 24-én lesz.
A népművészettel, a hagyományokkal való kapcsolata fiatalkori utazásai során alakult ki. Együttesénél műsoraik alapja és anyanyelve az eredeti, hagyományos néptánc- és népzenei kultúra. Alkalmazzák ezt a Dózsa Györgyről, Benyovszky életéről, a Tenkes kapitányáról készült előadásaikban, illetve amikor egy balladai feldolgozást visznek színre. Sikerrel megy műsoron A hűtlen feleség című táncdrámájuk. – A fiataloknak szóló, illetve a magyar mese- és mondavilágra épülő vagy az eredeti táncokat bemutató programjaink is hangsúlyosan képviselik táncos anyanyelvünk bemutatását. A tematikus, prózai, drámai játékot is tartalmazó, továbbá játékos előadásaink színpadra állításához viszont el kell rugaszkodni a néptáncoktól. Ebben feleségemnek, aki dramaturgként, társrendezőként van jelen a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnél, szintén kiemelkedő szerepe van. Az ő áldozatos munkájának köszönhetően valósulnak meg azok az előadások, amelyeket a közönség elé viszünk. Különlegesnek tartom a Körhinta című darabunkat, amely az 1956-os Fábry Zoltán film alapján készült. Az Egri csillagok szintén egyedülálló produkció, mert a mi táncosaink alakítják benne a várvédőket, a törököket. A Tenkes kapitányában a kurucokat, a labancokat. A produkcióink alapjául szolgáló történetek mind a magyar történelem részét képezik – hangsúlyozza. Azáltal, hogy táncban mesélik el, közelebb viszik a gyerekeket is az iskolai tananyaghoz, filmszerűvé válik a történelem, amelyet a zene tesz még színesebbé és érzékletesebbé. A Csíksomlyói passió című előadást Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával közösen vitték színre, amelyet már bemutattak Csíksomlyón, Esztergomban, Debrecenben, idén pünkösdkor a budapesti Szent István-bazilika előtt lesz látható. Ebben a műsorban az együttes táncosai meg is szólalnak: prózát mondanak, párbeszédeket folytatnak a színészekkel. Többet jelenítenek meg egyszerű táncos feladatnál. A művészeti igazgató csodálatosnak nevezte az érzést, amelyet a misztériumjátékban szereplés jelent számukra. – Amikor nagy színpadon, több száz táncossal adjuk elő a programot, akkor mindenki, a szereplők és a nézők is lelki megtisztulásként élik meg a látottakat, kivételes élmény részt venni ebben a kétezer éves történetben – fogalmaz. Táncegyüttesével évi százhúsz műsorral, három-négy bemutatóval állnak közönség elé. Idén március 15-én Kiskőrösön, a Petőfi Sándor szülőházánál tartandó ünnepségre készülnek.
„A produkcióink alapjául szolgáló történetek mind a magyar történelem részét képezik"
Zsuráfszky Zoltán felelősséget érez a magyar néptáncművészet képviseletéért is. Számára ezért is volt fontos zsűritagként részt venni a Fölszállott a páva című televíziós tehetségkutató műsorban, amely jó alkalmat adott a fiatal hagyományőrzők, néptáncosok bemutatkozására, megismerésére. Küldetésének tekinti, hogy a néptáncművészet képviselője, egyfajta követe lehessen a magyar néptáncnak, a táncművészetnek és a pedagógiának. Megtisztelőnek tartja, hogy tavaly megkapta a Nemzet Művésze címet, amely elismerés szintén segíti missziójában: felszólalni a magyar néptáncművészet jelentősége, sokszínűsége és sokrétűsége mellett, hogy a kortársként tudjon jelen lenni. A hazai néptáncművészet rendkívül széles skálán mozog, hiszen együttesében az autentikus táncok mellett a feldolgozott néptáncokat is tanulják és alkalmazzák előadásaikhoz. Az elmúlt ezer év magyar történelmét rendkívül sokféle módon be tudják mutatni, tarkítva a nemzetiségek táncaival, hagyományaival, ahogyan egymást csiszolták a népcsoportok zenei dallamai, táncai, motívumai, amelyekből megszületett egyedülálló örökségünk. – Számomra különös jelentőséggel bírnak a tárgyak is, mindegyik mesél valamit, emlékeztet egy utamra vagy egy fontos személyre, eseményre. A szobám inkább hasonlít gyűjteményre, mint egy igazgatói irodára – meséli el. Zsuráfszky Zoltán büszkén mutatott meg egy kedves ajándékot, a debreceni kollégium diákjai által használt tűzoltó dorongot, a gerundiumot. A régi időkben ezzel a fából készült bottal segítettek megfékezni, vagy eloltani a tüzet. Szobájában egyebek mellett található egy Petőfi Sándor- és egy Dózsa György-mellszobor, a Feszty-körkép sámánáldozatát bemutató festmény, grafika és fotó mesteréről, Martin Györgyről, emellett számos népművészeti tárgy.
Zsuráfszky Zoltán a gyűjtőmunkával összefüggésben kiemelte a táncházmozgalom jelentőségét és szerepét. A hagyományőrző együttesek is rendkívül sokat tesznek a népi kultúra megőrzésére, tovább örökítésére. Ahogy fogalmazott, a még élő adatközlők – akik még szüleiktől, nagyszüleiktől tanulták meg a táncokat, szokásokat – egyre idősebbek. Ennek hatására is igen bonyolult az autentikus táncok és zenék gyűjtése.
Kiemelkedőnek és örök értéknek tartja a Magyar Tudományos Akadémián meglévő archív felvételeket, amelyeket Martin György és munkatársai készítettek. Ő maga is bekapcsolódott ebbe a társadalmi gyűjtőfolyamatba a '70-es évektől a '90-es évek elejéig. Hálás azért, hogy „tiszta” forrásból táplálkozhatott,. Érdekességként megemlítette, hogy a táncnak, zenének és az éneklésnek tudományosan is bizonyított, pozitív hatása van a szervezetre. Vidnyánszky Zoltán agykutató felkereste, hogy kísérleti jelleggel megvizsgálják, mit jelent a tánccal foglalkozni az időseknek. Gyakorolni, mozgatni az agyukat, sorozatot megjegyezni, énekelni tánc közben, fizikailag jelen lenni, egy órán át koncentrálni. Kétszer húsz alkalomból állt a tanfolyam. A vizsgálat végén az derült ki, hogy a táncórákon részt vevő emberek jobban aludtak, ügyesebbek lettek, fizikailag többet bírtak, jót tett a személyiségüknek. A művészeti igazgató reményét fejezte ki, hogy majd folytathatják ezt a képzést.
Zsuráfszky Zoltán 1956. szeptember 30-án született Szikszón. 1975-ben nívódíjjal végzett az Állami Balettintézet első néptánc tagozatán. Később diplomát szerzett az Egri Tanárképző Főiskola pedagógia-népművelés szakán, majd a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán. 1975-től a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, szólistája, tánckarvezetője. 1980 és 1991 között a szegedi JATE Bálint Sándor Táncegyüttes és a gyöngyösi Vidróczki Együttes művészeti vezetője. 1984-től 1991-ig a kiemelkedő hivatásos táncművészekkel közösen alapított Kodály Kamara Táncegyüttes művészeti vezetője. 1991-től a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője, 1993-tól igazgatója is. 2007-től a Budapest Táncegyüttessel egyesített Honvéd Táncszínház, 2012-től pedig az egész Honvéd Együttes művészeti vezetője. 2014-ben kezdeményezésére a Honvéd Táncszínház neve Magyar Nemzeti Táncegyüttesre változott. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnökségi tagja, a Magyar Táncművészeti Főiskola címzetes főiskolai tanára. Rendszeresen tanít az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Svájcban, Németországban és Japánban.
Ivády Zsuzsa