Pünkösdi táncok a Káli-medencében, gyönyörű környezetben, tiszta, jó zenével. Csúri Ákossal, a Kőfeszt megálmodójával beszélgettünk.
– Pünkösd, Kőfeszt – A Szabad Táncház. Ennek tavaly már volt előzménye.
– Igen, tavaly volt az első.
– Akkor tehát mindjárt itt a második. Azért ismételjük át, hogy mit jelent a szabad szó ebben a konstellációban. Mitől szabad egy táncház, miért nem szabad eleve?
– A szabad szónak hála Istennek asszociációs terei vannak. Például szabad téren tartjuk ezeket a táncházakat. Célunk a maga természetes közegébe visszavinni a népzenét és a néptáncot. A Káli-medencében jelen vannak azok az építészeti örökségek, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy akusztikusan is, nemcsak „agyonhangosítva” adjanak teret a tánc- és énektanulásnak. Másfelől semmilyen kötöttsége sincs a programnak. Megvan a tematika, de azon belül maximális szabadsága van az érdeklődőnek, a tanárnak és a zenésznek. És ez jó. Mert ha például a budapesti Táncháztalálkozót nézem, akkor ott az évek alatt egyre jobban leszűkülő tánctér következtében háttérbe szorul a tánc. Nem véletlen, hogy már nevében is a táncház elé került a kirakodóvásár, ezzel is jelezve a merkantilista, biznisz-szemlélet térnyerését. Nálunk pont fordítva van.
– De tanítás van itt is, ott is.
– Ám nem mindegy hogyan! A sportaréna betonjában húszperces egységekben jelennek meg tájegységek, de valójában inkább falvak táncai, ami pont semmire nem jó. Hiszen mire egy kezdő – vagy éppen a magyar népzenébe éppen csak belecsöppenő kíváncsiskodó – felfogja, hogy melyik a jobb lába és melyik a bal lába, addigra már véget is ér a blokk. Nem lehet húsz perc alatt megtanítani semmit. Mi visszanyúlunk ahhoz a régi szokáshoz, ami a táncházmozgalom gyökere és alapja volt, hogy időt adunk a tanulásra. Ha egy órát kell a széki négyest tanítani, hogy utána az ezzel a csodálatos kultúrával először találkozók a saját örömükre el tudják járni, táncolni szabadon, akkor annyit szánunk rá. Erre szegődnek a tanáraink és a zenekarok. És akkor végig megyünk a széki táncrenden. És ne felejtsük el a szavak jelentését, erejét sem, amihez ragaszkodunk. Széki táncrend. A szabadságon belül minden táncnak van egy rendje. Az egyes táncokat is felépíti a táncos. Az elindul valahonnan és van egy végkifejlete. Legyen az férfitánc, vagy párostánc.
– Néha lekicsinylik a székit, hogy ott csak dülöngélnek, meg szép nótákat énekelnek…
– Hogyne, csak elfelejtik, hogy ez a táncrend hét darab táncból áll. Ahhoz, hogy valaki ezt megtanulja, arra egy hétvége kevés. Azt az alapot, amellyel bármely más táncba be tud kapcsolódni, azt viszont a székiből meg tudja tanulni.
– És onnan már csak egy „lépés” a mezőségi…
– Vagy adott esetben a szatmári, vagy a kalotaszegi. És ráadásul Szék a táncházmozgalom bölcsője. Én döbbenten láttam, hogy az elmúlt harminc évben a táncházból kiveszett a széki. Mert mindig jött valami újdonság. Székelyföldi, marosszéki helyett az új kuriózum a vajdaszentiványi lett, vagy a gyűjtőnevén mezőségit (magyarszováti, palatkai stb.) felváltotta a buzai, mezőkeszűi és megint elkezdődött a falvakra bontás, ami bekorlátozta az embert. De mi továbbra is mezőséginek hívjuk és kezeljük mindezt. Amiben van Palatkától Ördöngösfüzesig minden. Mert akkor mindenki járhatja, húzhatja. Ez is a szabadságunk.
– Mi még?
– Például az is, hogy itt a zenekarok nem rivalizálnak, hanem kisegítik egymást. És visszatér az a világ, amelyben örülni tudunk egymásnak. Valamint – és ezt kellett volna mindenek elé sorolnom – itt lesznek a hagyományőrzők és a mestereink. Akiktől mindent kaptunk. Akik nem számlatömbben kitöltött összegekért, hanem szívükből jövően, a magyar kultúra fennmaradásába vetett hittel tanították meg nekünk azt, amit szüleiktől, nagyszüleiktől örököltek még a XX. század első felében. Tiszta, nemes, eredeti, lózungoktól mentes minden. Itt nincs Urban Verbunkos talajtorna, itt letisztult örömtánc van. Ettől szabad ez a táncház. Szabad a diáknak, szabad a muzsikusnak, szabad az énektanárnak. Nincs meghatározva, hogy hány órától hány óráig mit kell tanítani. Minden úgy van, ahogy adja magát. És van egy nagy hozadéka, ha már a tavalyi évről is beszéltünk. Számomra ez egy szívet melengető történet. Köveskálra megérkezett egy autóbusznyi táncos, akikről látszott, hogy csupán kedvtelésből, zömmel táncházakban tanultak. Nagyon jó hangulat kerekedett, a magyarpalatkai banda húzta, és ők önfeledten táncoltak egy jóízűt. Utána tudtam meg, hogy ők a Tititá Táncműhely tagjai, akik a magyar néptánc iránti érdeklődésből munka, iskola mellett nulláról kezdték. Elmentem hozzájuk egy próbára, mert az az ötletem támadt, hogy jöjjenek most is Pünkösdkor. Nos, mostanáig már harminc szálláshelyet lefoglaltak. Annyit mondtam nekik, mi azt biztosítjuk, hogy az a magyarpalatkai banda és Koncz Gergő fogja húzni a fületekbe azt a muzsikát, aminek felvételére gyakoroltok egyébként. Ennél feljebb nincsen. Gyere el és érezd jól magad!
– Mi a magyar népzene és néptánc? Egy mondatban.
– Anyanyelv. Ráadásul már nemzetközi. És a magyar néptáncnak van még egy nagyon erős sajátja. Itt a férfi az férfi, a nő az nő.
– A káli-medencei szabad táncháznak milyen a hangulata?
– A gyökerek irányába mutat, ezt a hangulatot hozta vissza. És semelyik fa nem létezik gyökerek nélkül, de ha nem ápoljuk, erősítjük azokat, akkor itt össze fog dőlni minden. Azt gondolom, hogy ezek a lehetőségek, ezek az alkalmak arra jók, hogy itt ténylegesen a zene, a népdal és a tánc öröméért jönnek össze a közreműködők, és valóban nem azt nézik, hogy mikor kell kitölteni a számlatömböt. Fixen csak azt lehet tudni, hogy mikor kezdődik az esti táncház, de hogy mikor ér véget, arra garanciát nem adhatunk, hála istennek.
– Kiket láthatunk és hallhatunk idén Pünkösdkor?
– Sokakat. Amit biztosan tudok mondani – és megtalálható honlapunkon, a kofeszt-hu oldalon – az, hogy Székről érkezik Pali Marci. A Molnár utcából jól ismert Fülöp Zsuzsi pedig most volt hetvenéves. Elmentem meghúzni a fülcimpáját és megpróbálom őt is elcsábítani. Ezek azért fontosak, mert ők arról tudnak mesélni, hogy a saját természetes közegükben, abban a faluban hogyan élték meg mindezt, hogyan énekeltek, miért akkor és miért azt énekelték. Én ezt egy kicsit TIT-tanfolyamnak hívom magamban, de rengeteg történetből tanulhatunk. Itt lesz Szabó Csaba vezetésével a Tördemic Táncegyüttes, akik a zöldágjárás szép szokását mutatják be. A Mezőségből, Feketelakról jön Füstös János, Ördöngösfüzesről Hideg Anna néni, érkezik a Magyarpalatkai Banda, és Magyarszovátból Dezső Erzsébet és Dezső Ilona, Gyimesből pedig Tankó Eszti néni. Mihó Attiláék felcsíkit húznak a Kőfeszt Folkklubban, megint velünk lesz Koncz Gergő, a Horsa banda, a Naszály zenekar, Bajkó zenekar, Pál István Szalonna és bandája, érkezik az Üsztürü, a Kalász Banda, Székely Leventéék a BorFolk káprázatos Petőfi műsorával, meg az elmaradhatatlan Erdőfű. Kalotaszegről jön a Veszélyes banda, Kiscsipásék a Toni Rudival, Árus Bélával, akinek éppen most küldtük ki a repülőjegyet Írországba, mert ott dolgozik egy csirkefeldolgozó üzemben.
– Hol?
– Egy csirkefeldolgozó üzemben. Onnan érkezik muzsikálni egy kicsikét. Aztán Navra Andrea, Somogyi Eszter, Nyitrai Marianna, Sőregi Anna, Fábián Évi és a szászcsávásiak.
– Ez elég komplettnek tűnik. Félretéve a viccelődést, elképesztő névsor. Helyszínek?
– A központi helyszín a Botond pajta Kővágóörsön, hiszen ezért épült. Kékkúton a játszótéren Szék lesz a főszereplő, helyszín még Mindszentkálla, Révfülöp, Badacsony, Káptalantóti, Salföld és Köveskál. Ami nagyon fontos, hogy ezek családi rendezvények. Magam is tudom, hogy nehéz rávenni egy kisgyereket arra, hogy mindenképpen álljon be, mert a mama és a papa táncolni szeretnének. De azt nem tiltja meg senki, hogy amíg a szüleid ropják, tanulják a táncot, addig nemezlabdát, egy csuhéból babát, és egyéb kézműves dolgot készíts, amit aztán hazavihetsz. Annak örülnek a gyerekek, de közben a népzenét és a népdalok szövegeit hallják. És a méltatlanul ellehetetlenített szegedi Hídi vásár is, átköltözik a Káli-medencébe.
– Gondolom a rendezvény a Kőfeszthez hasonlóan ezúttal is ingyenesen látogatható, ami azért párját ritkítja.
– Igen. Köszönhetően a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 programsorozat és a Kárpát-medencei Kultúrpajta és Tündérkert hálózat támogatásának. Szép tájban, szép épületek között, tiszta, eredeti, jó zenével és tánccal várunk mindenkit. Azt is aki tudja, és azt is, aki tanulni akarja.
HEGYI ZOLTÁN