A Csoóri-sorozat új filmjében a Gyimes ötven kilométer hosszú völgyvonulatának zárt világába kalauzol el, és az is kiderül, hogyan élhetők túl „survivor üzemmódban” még a legkomiszabb idők is. A filmmel az egy éve elhunyt Sára Ferencre emlékezünk.
„Fenyőerdők, hegyvidék, gyönyörű látvány. Három hónap, ami nagyon szép. Ekkor barátságos az idő, ekkor jönnek általában a turisták is — kezdi Varga Zsuzsanna, a gyimesbükki Csalóka és a Magok Táncegyüttesek néptáncoktatója –, a többi meg survivor üzemmódról szól. Mert nagyon nagy a hideg, komisz az éghajlat. Ám ez a túlélésért való harc hoz egyfajta tartást.”
Zsuzsa Gyimesközéplokon és Gyimesbükkben is táncot tanít. '98-ban kezdte 22 gyerekkel, aztán lassanként az egész völgy bekapcsolódott a tánctanulásba, amely mára már három faluban az iskolai oktatás része, és a Csoóri Sándor Program forrásaiból finanszíroznak. Másképp nem lehetne intézményesített hagyományőrzés a Gyimes völgyében.
„Előbb itt minden hagyományozódott. Szájról szájra tanultak mindent a gyerekek, nem voltak például tánctanárok meg zenetanárok, mint mi most – meséli Zsuzsanna –: elzárt, konzerválódott világ volt a Gyimes völgye. Itt sok mindent megtartottak; sokkal tovább, mint más területeken.”
Zsuzsa néhai férje, Sára Ferenc révén került ide, a patakok országába. Már a Ceaușescu-érában a völgyet járta, népdalokat gyűjtött, és táncokat jegyzett fel. A helyiek pedig vállalták a kockázatot, és befogadták az akkor még magyarországi gyűjtőt – nem törődve azzal, hogy akkoriban börtön járt érte, ha kiderült.
Sára Ferenc nagy vágya volt, hogy megmutassa a világnak ezt a különleges kultúrát, így Zsuzsannával egy percig sem haboztak, mikor a Hargita Székely Népi Együttes felajánlotta Sárának a művészeti vezetői posztot. Vállalták.
A Csoóri-sorozat legújabb filmjében Sára Ferenc özvegye, Varga Zsuzsanna kalauzolásával ismerhetjük meg Setétpatak sokáig zárt világát és Sára Ferenc munkásságát. Az özvegy néha könnyek közt mesél férje szenvedélyéről, amely a vidék kultúrájához kötötte, és amely révén ő is Gyimes lakója és szenvedélyes táncoktatója lett. A filmből az is kiderül, hogy a gyerekek miért szeretnek ott az internet korában is táncalkalmakon összegyűlni és mulatni.
„Nyilván nekik is van mobiljuk, ők is hallgatnak technót, rapet, de ez is szívügyük – mondja Zsuzsanna –, és saját népzenéjükre is szeretnek és tudnak táncolni. És szerintem ezzel már célt értünk.”
Zsuzsanna azt mondja, ott az erő a közösségben van. A nehéz körülmények által hozott tartásban, amely a komisz időkben egyaránt segít egyénnek és közösségnek.
„A megtartó erő abban van, hogy összefogunk. És erre majd akkor jön rá a világ, mikor teljesen összeomlik. Mert a nehézségekből való kilábalás útja az, ha minden közösség összetart, és egymást segítik a tagjai.”
A Csoóri Sándor Program 2017 óta segíti a magyar népművészeti örökséget élő hagyományként művelő hazai és határon túli közösségeket. A Kultúra.hu Youtube-csatornáján különleges zenész- és táncos közösségeket ismerhetünk meg Kárpát-medence-szerte. Aki feliratkozik a csatornára, minden szerdán elsők közt tekintheti meg a legújabb epizódot.
--------------------------------
Sára Ferenc, Erdély szerelmese, a Hargita Nemzeti Székely Népi együttes néhai művészeti vezetője 1961-ben született Budapesten. Gyermekkorát Turán töltötte. Először zenésznek tanult, majd 1978-tól a Bartók Táncegyüttesben táncolt;1981-től néptáncművészként, néptáncpedagógusként és koreográfusként dolgozott. 1981-től kezdve gyűjtötte a moldvai csángó népzenét, és az 1980-as évek végétől hozzá köthető a moldvai csángó népzene és néptánc magyarországi megismertetése. Ekkor szervezte az első csángó bálokat és táborokat. Évtizedeken át népszerűsítette és oktatta a gyimesi és a moldvai csángó zenét és táncokat Magyarországon, valamint a világ számos pontján.
1984-ben lett a népművészet ifjú mestere, 1992-ben UNITER-különdíjat, 2005-ben a Mediawave Párhuzamos Kultúrákért díját, 2014-ben Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át. 2021-ben Martin György-díjban, majd 2023-ban feleségével, Varga Zsuzsannával közösen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kallós Zoltán-díjában részesült. 2023 augusztus 20-a alkalmából megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét is, ám betegsége miatt már nem tudta átvenni.
Gyors lefolyású betegség után 2023. október 2-án Budapesten hunyt el. Választott otthonában, Gyimesközéplokon nyugszik.
