Berecz István a táncházmozgalom második generációjának egyik leghitelesebb, legelevenebb figurája, a Fonó művészeti vezetője, szabadfoglalkozású táncos, koreográfusérkezett a Felvidékre válaszúti férfitáncokat oktatni a Generáció Táncműhely meghívására Nagymegyerre, mi pedig kihasználtuk az alkalmat egy beszélgetésre.
A néptánc nem csupán mozdulatok sora, hanem egy élő, lélegző jelenség, erről mesélt Berecz István a beszélgetésben szó esett a tánc funkciójáról, szerepéről és lényegéről is. Szavai nyomán kirajzolódott, hogy a néptánc nem csupán hagyományőrzés, hanem folyamatosan formálódó, közösségi élmény.
Beszélt arról, hogy a tánc a mindennapok része volt, nem színpadi látványosságként, hanem természetes megnyilvánulásként élt a falusi emberek életében. Az öröm, bánat, ünneplés és közösségi összetartozás kifejeződése volt, amelyben minden mozdulatnak jelentése és ereje volt. Kiemelte, hogy a néptánc nem statikus múzeumi darab, hanem egy organikusan változó műfaj, amely mindig az adott közösség lelkét tükrözi. A mozdulatok és ritmusok generációról generációra öröklődtek, de sosem voltak mereven rögzítettek, éppen ez adja a néptánc varázsát és élő jellegét.
Az interjú végén arról is beszélt, milyen fontos, hogy a mai fiatalok is megismerjék és átérezzék ezt az élményt. Nem arról van szó, hogy régmúlt korokat idézzünk meg, hanem arról, hogy a tánc élni tudjon a jelenben is, és továbbra is közösségeket teremtsen. A néptánc nem csupán mozdulatok sora, hanem egy világ, amelyben minden lépés történetet mesél el.
Tóth Tünde
