Az Ungaresca Táncegyüttes alapítóját, egykori vezetőjét, a kiváló táncos és koreográfus Horváth János Gedit szűk és népes táncos családja, tanítványai, barátai, pályatársai búcsúztatták kedden a Művészeti Népfőiskola MMIK színháztermében. Gedi keze alatt néptáncos generációk nőttek fel.
Délelőtt a szombathelyi temetőben egy szál virággal köszöntek el a gyászolók Gedi Horváth Jánostól. Délután az MMIK-ban szeretett koreográfiáival, kedves dalaival, zenéivel, versével emlékeztek tisztelői az Ungaresca alapítójára, a népművészeti mozgalom és a vármegye kulturális életének meghatározó alakjára. Gedi hosszan tartó, súlyos betegség után 81 évesen halt meg.
Horváth János Gedi: generációk nőttek fel a keze alatt
– Tisztelet az előttünk járóknak, a szántóvető embereknek, akik mozgási anyanyelvünket az évszázadok során kialakították és egyedülállóvá tették a világon. Tisztelet azoknak is, akik erre ráfeledkeztek és kiemelték, kutatták, rendszerezték, gyűjtötték és továbbörökítették ezt a kincset – mondta Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes művészeti vezetője.
Horváth János nevét emelte ki.
– Megtanítottak bennünket arra, hogy lássuk és értelmezzük ezt a kincset. Igyekszünk megfelelni ennek az örökségnek – jelentette ki.
Gondolatait folytatva Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke úgy fogalmazott: Gedi halálával a triumvirátusból az utolsó „bölény” távozott. – Nem közhely azt mondani, hogy generációk nőttek fel a keze alatt, generációknak adta át legendás szakmai tudását, generációk tanulták megalkuvás nélküli szakmaszeretetét, és életműve generációkban él tovább.
Személyes hangon emlékezett Tóth Kálmán képviselő is, aki Szombathely önkormányzata nevében búcsúzott. Gedi feleségét, H. Nagy Katalint, a Mesebolt Bábszínház alapító igazgatóját is említve kiemelte, milyen szorosan összekapcsolódott a koreográfus életében az Ungaresca és a család.
A Boglya Népzenei Együttes Horváth János egyik legkedvesebb zenéjét játszotta, a végén egy verbunkossal. – Ezt küldjük neked Gedi papa! Sose felejtünk el” – mondta Földesi János.
A szakma nevében pályatársa, barátja, dr. Gráfik Imre néprajzkutató búcsúzott: kapcsolatuk a néptáncpedagógus-képzés szervezésekor vált szorossá. – Ha valaki igazán tudta, mi van a tánc, a lépések mögött, az Antal Lászlón és Pesovár Ernő kívül Horváth János volt. A köznapi életben nem volt a forma megszállottja, a néptáncban azonban igenis tudta, hogyan lehet a formanyelvre építkezve újításokat is bevezetni a hazai néptáncmozgalomba.
Bizonyosan élete párjának, alkotótársának szólt Gedi Szeress kicsim koreográfiája. A színpadon egyik unokája, Réti-Csollány Panka is táncolta. A folytatásban személyes emlékeit osztotta meg a közönséggel Varga Albin, a Gencsapáti Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója, a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes alapítója és vezetője is.
– Gedi volt a két lábon járó humánum. Voltak kemény szavai, de mindig emberséget sugárzott. Hatalmas kincset és példát kaptunk tőle, aminek nyomán én már egyértelműen meg tudom fogalmazni mi a szülőház, a szülőföld, mi a hűség, állhatatosság, következetesség és a teherbírás. Köszönet neki és a közösségnek az örökségért – a Nyugat-magyarországi Néptáncszövetség nevében így összegzett Korbacsics Tibor.
Sinka István Anyám balladát táncol című versét Prikazovits Ferenc mondta el. Az Ungaresca Senior nevében Soós Pál, az Ungaresca nevében Kiss Szilárd köszönt el. Bognár József Don Quijote alkotásában Horváth János Gedi és Máté József Józsika 1986 és 2005 között számtalan előadásban táncolták a két főszerepet. A mű által közvetített gondolatot az Ungaresca Senior együttesből Jávorics Krisztián és Horváth Zoltán viszik tovább, ami Gedi szerint az Ungaresca közösség sorsát is szimbolizálja.
