A Csík zenekar is a Kőfesztre hangol

Szabó Attila

A Nemzeti Összetartozás Éve fő üzenete, hogy a Kárpát-medencében határokon innen és túl egy, közös kultúrához tartozunk. Amíg ezt a nyelvet beszéljük, amíg ezt az éneket fújjuk, amíg ezt a táncot táncoljuk, addig bármi történhet körülöttünk: meg tudunk maradni magyarnak – állítja a Csík Zenekar tagja, Szabó Attila (hegedű, gitár). A Hazám, hazám című kultuszsláger dalszerzőjével a zenekar Kőfeszt-koncertjéről és a készülő LGT-feldolgozáslemezről is beszélgettünk. Blogstar-interjú.

Hogyan készülnek az augusztus 28-i estre?

Nagyon-nagyon várjuk a kővágóörsi koncertet, egyrészt, mert a zenekar mostanában nem túl sokat játszhatott, másrészt mert kifejezetten imádunk a Balaton mellett fellépni; magánemberként is szívesen járunk oda pihenni. Mindig nagyon jó érzés ott muzsikálni!

Mit várhatnak Önöktől a nézők, a rajongók, milyen műsorral, milyen dalokkal lepik meg a közönséget a Kőfeszten?

Annyit elárulhatok, biztos játszunk majd olyan dalokat, melyeket ritkábban hall a közönség, hiszen mostanában volt időnk gyakorolni, s külön is próbálni fogunk erre a koncertre.

Miután a Kőfeszt markáns és erőteljes Cseh Tamás-kötődéssel bír – ráadásul zenekarunk is nagyon szereti a művészt, és éppen egy Cseh Tamás-műsor előkészületei közben vagyunk –, így Cseh Tamás-dal mindenképpen lesz majd a palettán. Új szerzeményeinkből szintén válogatunk, a Hazám, hazám például fel fog csendülni Kővágóörsön is.
 
Az elmúlt hetekben számtalan nyilatkozatot lehetett olvasni arról, hogy a sajnálatos járványhelyzet negatívan hatott az idei évben a magyar zeneiparra, a hazai előadóművészekre, együttesekre is. A Csík Zenekar hogyan élte meg az utóbbi hónapokat, hogyan érintette Önöket a „kényszerleállás”?

Bár senkinek nem jött jól, de talán ki lehet jelenteni: a zeneiparnak okozta a legnagyobb károkat ez a világjárvány. Ha lehet ilyet mondani, annyi hozadéka viszont volt a Csík Zenekar számára, hogy több szakmai munkát sikerült befejeznünk, olyan projekteket, melyekre egy sűrű, feszített koncertprogram mellett nem biztos, hogy lehetőség nyílt volna. Elkezdtünk például egy új lemezt felvenni, az alapjai gyakorlatilag készen vannak, most a keveréseken, javításokon dolgoztunk a karatén utáni hetekben. Miután a zenekar tagjai több különböző településen laknak, élő próbákat, muzsikálásokat is csak május végétől, június elejétől tudtunk tartani, ami igencsak megnehezítette az életünket... Ami tehát az új lemezt illeti, egy igazán különleges produkcióról van szó. Az elmúlt tíz-tizenkét évben sokat dolgoztunk Karácsony Jánossal, Presser Gáborral, és tavaly egy koncert kapcsán elkészült néhány LGT-dalfeldolgozás, majd észrevettük: összeállt egy egész lemezanyag. Ebből születik most egy komplett, LGT-feldolgozásokat tartalmazó album, melyre nagyon büszkék vagyunk.

Július közepétől kezdve tudnak újra személyesen is találkozni a közönséggel. A jelenlegi járványhelyzetben és jogszabályi keretek között hogyan tudják tervezni a nyár, illetve az esztendő hátralévő részét, mik a főbb terveik?

Ilyen nap mint nap változó járványhelyzetben és jogszabályi környezetben borzasztó nehéz tervezni a nyarat a zeneiparban. Nagyon bízunk benne, hogy ötszáz fős létszámkorláttal továbbra is lehet majd zenés-táncos rendezvényeket tartani, nem szigorítanak ezen a rendelkezésen. Néhány helyen olyan ajánlatot is tettünk a szervezőnek, hogy ha ötszáz főnél jóval nagyobb érdeklődés mutatkozik, akkor csináljunk az egy helyett kettő, picikét rövidebb koncertet, hogy aki akar, be tudjon jönni. Reméljük, ezzel is tudjuk segíteni a közönséget, mely érthetően ki van már éhezve a muzsikára, az élő zenére! Emellett szeretnénk őszre megjelentetni az említett LGT-feldolgozáslemezt. Az év végén pedig Összetartozás címmel tervezünk nagykoncertet Budapesten a Magyar Állami Népi Együttes, Pál István „Szalonna” barátunk, illetve Őze Áron színművész közreműködésével. A Trianon-centenárium kapcsán olyan műsort állítunk össze, mely mai válaszokat ad a százéves tragédiára, illetve a magyarság összetartozásáról szól a zene nyelvén és erejével.

 Ahogy már Ön is utalt rá, az idei esztendő a Nemzeti Összetartozás Éve, a trianoni diktátum századik évfordulója. Ez alkalomból készült a Hazám, hazám című, igazán különleges daluk, és online kanapékoncerttel is előrukkoltak június 4-én. A Hazám, hazám 2020 igazi kultuszslágerévé vált, minden korosztályt megszólít és megérint határon innen és túl. Mit gondol, minek köszönheti az elsöprő sikerét?

A Hazám, hazám című dal sikerét szerintem az adja, hogy a zene eredetije magyar népdal. Nagyon sokat töprengtünk azon, hogy az ilyen, erőteljes magyarságtudattal foglalkozó dalok sok helyen úgymond „kiverték a biztosítékot”, egyesek valamiért nem gondoltak jó szívvel rájuk – és ez persze az ő dolguk. A Hazám, hazám esetében éppen ezért az eredeti népdalokból, dallamokból és az eredeti népdalszövegekből merítettünk. A száz, százötven éves népdalszövegek közé lehetetlenség politikai célzatosságot keverni vagy odaképzelni, ezek lélekből érezhetően az igazi magyarságérzésről szólnak, a hazaszeretetről és arról az összetartozásról, mely egybeforrasztja a magyarságot itt a Kárpát-medencében, határoktól függetlenül. Az eredeti szövegeket tehát 95 százalékban meghagytuk, csak egy-egy sort alakítottunk át a modernebb hangzás vagy a könnyebb érthetőség kedvéért, és úgy érezzük, nagyon szépen erősítik egymást ezek a dallamok és szövegek. Talán ennek köszönhető, hogy a Hazám, hazám politikai hovatartozástól, értékválasztástól függetlenül mindenkit megerősít magyarságának fontosságában, különlegességében, és ezért érhetett el a dal pár nap alatt hatalmas nézettséget, hallgatottságot, amire az egész zenekar rendkívül büszke.

 
Mi Ön, illetve mi a Csík Zenekar számára a Trianon100, a Nemzeti Összetartozás Évének fő üzenete? Mit gondol, milyen szerepet tölt be a magyar zene, a magyar népzene 2020-ban a magyarság összekovácsolásában, miért fontos, hogy e tekintetben is ragaszkodjunk a gyökereinkhez?

Múlt nélkül nincsen jövő: ha valaki nincsen tisztában a múltjával, azokkal az értékekkel, melyek az előző generációk alatt keletkeztek, akkor nem tud továbblépni. Tisztában kell lennünk azzal, kik vagyunk, honnan jöttünk, milyen értékeket teremtettünk. A magyar népzene, a magyar népi kultúra a gyakorlatban főleg a népnek a kultúráját jelentette: a magyar népzene, a magyar néptánc a paraszti rétegek szórakozási formája volt, ezért mivel nem az írásbeliséghez kötődött, nemzedékek adták át nemzedékeknek.
 

Az írásbeliségmentesség sokat számított a tekintetben, hogy nem kellett tartaniuk magukat bizonyos merev szabályokhoz, és mindenki a saját képére tudta formálni a közös kincset. Ez a kultúra száz és száz éven át csiszolódott, mindenki hozzátett valamit akár egy-egy dalhoz is. Így egy teljes mértékben kicsiszolt, tökéletes formájú kultúra jött létre, amit ha megőrzünk, és átadunk a következő generációknak, akkor adott esetben mi is egy picit javíthatunk, szépíthetünk rajta, amennyire erőnkből telik, hogy még fontosabbá, még szebbé, még igazabbá varázsoljuk.

A Nemzeti Összetartozás Éve egyik fő üzenete ennek szellemében, hogy a Kárpát-medencében határokon innen és túl ugyanúgy egy, közös kultúrához tartozunk. Amíg ezt a nyelvet beszéljük, amíg ezt az éneket fújjuk, amíg ezt a táncot táncoljuk, és tisztában is vagyunk vele, hogy mi ez, addig bármi történhet körülöttünk, mi meg tudunk maradni magyarnak! Legyen szó bármilyen zenei kultúráról, ha ezen a nyelven szól, akkor hozzánk kell, hogy szóljon. Összetartozunk száz év után is, és bár sokan nem adtak rozsdás garast sem, hogy ez a nép itt lesz, de itt vagyunk! Nincs és nem is lehet annál fontosabb, hogy a mi gyermekeink és az ő gyermekeik is magyarul tudjanak beszélni, énekelni, táncolni.

Pintér M. Lajos

text